Az édesanyjuk nagyon hiányzik nekik, s mindig mondom, Ő már odafenn van, de ugyanúgy vigyáz ránk, mint amikor velünk volt. Közeledik a karácsony, s ezzel vigasztalom őket. Azóta itthon vagyok. Négyen iskolások, ketten óvodások, Adélka meg egész nap velem van. Nehézgépkezelő, targoncavezető és hentes szakmám van, de Monokon ezekben nem találok munkát.
S ekkora családot én nem is hagyhatok egyedül. Közmunkás lettem az önkormányzatnál, a kis Adéllal most gyesre megyek. Mikor Angéla meghalt, kaptunk sok ruhát, játékot a rokonoktól, helyiektől, még idegenektől is. Az önkormányzattól kaptuk a legnagyobb segítséget, mert a polgármester asszony, Demeterné Bártfay Emese ötletére az önkormányzattal közös folyószámlát nyitottunk a Szerencs és Vidéke Takarékszövetkezetnél.
Ehhez együtt tudunk hozzáférni. Aki rajtunk segíteni akar, oda bármilyen összeget befizethet. Most albérletben élünk, de a tulajdonos egy jelzálogügy miatt gyorsan el akarja adni a házat. Mi lesz akkor velünk? Egy saját kis ház volna a legnagyobb segítség, Monokon olcsóak az ilyen házak, de nekünk megfizethetetlenek. A polgármester asszony szerint van, amelyik fürdőszobás, vízzel, gázzal el van látva, 2,4 millió forint az ára. Jó lenne, ha kapnánk annyi támogatást, hogy ezt meg tudjuk venni...
(Aki segíteni szeretne, az édesapa, Kertész Sándor István és a monoki polgármesteri hivatal elérhetőségeit megkaphatja olvasószolgálatunktól.)
Aki segíteni szeretne a forrás linken találja az elérhetőséget
