A mi időnkben szinte minden gyereknek volt takarékbélyeg könyve, már gyerekkorban arra neveltek minket, hogy takarékoskodjunk.
Jó volt látni, ahogy gyűltek a kis bélyegek. Mikor a szüleinktől, vagy a nagyszüleinktől kaptunk egy kis aprót, rögtön bélyegre váltottuk. Az iskolában egymás könyvét nézegettük, kinek mennyi bélyege van már.
Év végén élmény volt beváltani, akkor megvehettük, amire gyűjtöttünk. Tudtuk, ha valamit szeretnénk megvenni, arra spórolni kell, nem kapjuk meg csak úgy. Az összekuporgatott kis pénzünkből mehettünk táborozni, de sok más apróságra is elég volt. Volt aki biciklit vett belőle, más apránként elköltötte édességre.
A mi időnkben még fillérekből is tudtunk takarékoskodni, sokszor mikor fagyira kaptunk pénzt, abból is bélyeg lett, mert sajnáltuk elkölteni a filléreinket. Ekkor a szüleinktől jutalomból fagyit is kaptunk, mert büszkék voltak ránk.
Ha nem értük be azzal, amit a szülőktől, nagyszülőktől kaptunk, akkor visszavittük az üres üvegeket, vagy papírt gyűjtöttünk, hogy még több bélyegünk legyen.
Év végén sajnáltuk odaadni az összegyűjtött bélyegeinket, de mégis örömmel váltottuk be, mert kárpótolt minket az a kis pénz, ami akkoriban nekünk nagyon sokat ért.
Gyerekkorban megtanultuk, hogy semmi nem hullik az ölünkbe, spórolni kell és akkor meg lesz a jutalom.
