Egy kép, nem több, egy jól elkapott pillanat, amely önmagában tömöríti az elmúlt 25 esztendőt, de talán még sokkal többet is.
Ha jól megnézzük ezt a fotót, rajta van ezen az elmúlt évtizedek összes értelmetlen beruházása a stadionoktól a völgyhídig és az összes politikus, Horn Gyulától Orbán Viktorig. De sajnos, ami ennél is sokkal szörnyűbb, hogy rajta vagyunk mi magunk is.
Ott vagyunk a képen az egykedvűn szemlélődő rendőr mögött, ott vagyunk a kerítésbe gabalyodva, és ott vagyunk a határ túloldalán is szétszórva a világban. Ez a fotó rólunk szól. Rólunk, magyarokról, a korrupt és romlott politikusainkról, a kudarcokról, az ötmillió határon túli magyarról és a már csak apolitikusan és szkeptikusan szemlélődő milliókról.
Ez a kép betekintést ad az elmúlt évszázadokba is. Elcsépelt közhely, de a történelem megismételte önmagát. Mint a múltban már oly sokszor ismét mi lettünk Európa védőbástyája. Pont ugyanúgy, mint régen, a Nyugatról jó szavakkal és tanácsokkal bőven ellátva, de gyakorlatilag magára hagyva.
Egykoron a törökkel küzdöttünk ezen a vidéken, most pedig a napi szinten ezer szám érkező menekültekkel próbálunk valamit kezdeni. Akárcsak régen, most is tudjuk jól, hogy ez a problémát nem vagyunk képesek mi maguk megoldani. De ezért kötelességből küzdünk vele, kétség kívül már a vérünkben van.
Ezek mind-mind ott vannak a képen, nézni kell egy pár percig gondolkodni és tényleg minden látható…
Jurenkó Ferenc
