Mondják, hogy az élet egy angolkeringő, amit eltáncolsz a sírig, életed csak attól függ, hogy kivel táncolod végig.... Igen és az sem mindegy, hogy hogyan. Mert mi csak ámulunk és bámulunk, hogy milyen csodálatos és mély érzések kerülnek felszínre tánc közben. Mindent szabadon áramoltathatunk akár a fájdalmat is, de tánc közben egybefonódunk a másikkal, szinte a lelkébe is beleszőjük magunkat, nemcsak a közös táncmozdulatok és az érzékiség kap főszerepet egy ilyen táncban a lélek legmélyebb rétege is felszínt kap. A produkció magával ragadó érzelmessége könnyedén és tökéletesen magával ragad minket. A táncban arra törekszünk a legféltettebb nőiességünk és férfiasságunkat is a másiknak a szívébe tegyük le, mint egy zálogot. Egy olyan szeretetteli zálogot, amit csak így tudunk kifejezni.
