Ilyen volt fiatalon, mindannyiunk kedvenc pofonhőse, amikor még olimpián vízilabdázott. Isten éltesse még sokáig!
1947-ben a család elhagyta Olaszországot, Brazíliában éltek néhány évig, ezért Carlo kénytelen volt megszakítani a tanulmányait.
Balról a második (1950 körül)
A nők korán felfigyeltek rá termete miatt, sokkal idõsebbnek látszott a koránál. Állítólag 14 évesen, egy piroslámpás házban került elõször közvetlen kapcsolatba a nõi nemmel.
Sportolói pályafutását még 1948-ban kezdte újra: mellúszásban rögtön olasz bajnoki címet szerzett. 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel.
Ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal európa-bajnoki címet nyert, amelyet két évvel később olimpiai bronzzal toldott meg. 1956-ban, a melbourne-i olimpia után vonult vissza. (Ott készült az alábbi kép is.)
Elvégezte ugyan a jogot, de mivel nem volt sok kedve a pályához, gondolt egyet és felült egy Venezuelába tartó repülőgépre. Két és fél évig autóút építésével foglalkozott az őserdőben, majd az Alfa Romeónál dolgozott Caracasban.
"Csak a puffin adhat erőt, és mindent lebíró akaratot!"
Legnagyobb sikereit Terence Hillel párban érte el. Összesen 65 filmet forgatott.
Későbbi feleségével, Maria Amatoval.
Házasságkötésükkor (1960).
Isten éltessen még sokáig, "mélyhangú" és köszönjük az életművedet!
