Régen az államtól és a hatóságoktól féltettük leginkább privát szféránkat. Ma viszont az államtól várjuk, hogy megregulázza az adatainkra ácsingózó vállalatokat. De ki védjen meg saját magunktól?
„A privátszféra egyre inkább eltűnőben van. Részben mi magunk számoljuk fel” – olvassuk Claudia Mäder cikkét a Neue Zürcher Zeitung feuilleton rovatában.
A magán- és a közszféra éles elválasztása már az ókori Görögországban is megjelent. A középkorban csökkent ugyan a jelentősége, ám az újkorban ismét fontossá vált – írja Mäder. A felvilágosodás alapelve, és egyben a modern szabadelvű társadalmak egyik legfontosabb értéke a magánélethez való jog. Hosszú századok társadalmi fejlődésének és politikai harcainak eredményeképpen sikerült magánszféránkból száműzni az államot. Legalábbis a fejlett országok többségében.
A magánszférára leselkedő veszélyek persze nem tűntek el. Csak éppen ma már leginkább a felhasználói adatokat értékesítő internetes óriásvállalatok jelentik rá a legnagyobb veszélyt. És odáig jutottunk, hogy velük szemben a magánszféra ősi ellenségét, az államot hívjuk segítségül, tőle várjuk, hogy adatvédelmi szabályokkal védje magánszféránkat. De azért az állam sem mondott le teljesen megfigyelésünkről – jegyzi meg Mäder. Persze szigorúan a polgárok védelmére és a hatékony kormányzásra hivatkozva.
Erről beszélt egyébként Földi László a Hír TV Nyolcas műsorában november 3-án. Elmondja, hogy igaz a félelem, hogy okos óráinkat lehallgatja a számítógép, és ez alapján ajánl reklámokat.
HirdetésMiközben egyre érzékenyebbek vagyunk az internetóriások adatkezelési és megfigyelési eljárásaira, boldogan tárjuk a világ elé magánéletünk legintimebb részleteit is. Ráadásul nem pusztán elővigyázatlanságból.
A folyamat kétirányú. Egyrészt egyre erőszakosabban hatolnak be az óriáscégek a magánéletünkbe, másrészt mi magunk tesszük ki az életet a megfigyelésnek. Erre szomorúan jó példa Steven Weber esete, aki egy tanzániai nyaraláson vesztette életét, miközben a víz alatt megkérte kedvese kezét. Barátnője felvette a tragikus lánykérést, majd a Facebookon közzétette a felvételt.
Mäder szerint az eset egészében és részleteiben abszurd. Leginkább azt találja bizarrnak, hogy a balesetet szenvedett férfi reménybelije rögzítette, majd az egész világgal megosztotta a halállal végződő lánykérést. Mäder hátborzongatónak találja, hogy valaki a magánéletének ilyen intim részét önként közzéteszi.
Vagyis miközben folyamatosan aggódunk az internetes cégek adatvédelmi gyakorlata miatt, hajlamosak vagyunk önként feladni privátszféránkat. Márpedig saját magunktól az állam sem védhet meg.
