Pedig tudták, hogy a kisfiú nem egészséges, hisz már a várandósság hatodik hónapjában kiderült, a baba hólyagjában pang a vizelet, mely komoly vesekárosodáshoz vezethet. Mivel azonban az anyuka ikreket várt, két út állt előttük: mindkét baba világra jön, vagy mindkettőt elveszítik. Kockáztattak, majd az egészséges fiút megtartották, a beteg babát elhagyták. Zolikát a nagymamája, Marika neveli.
– A gyereket tizennégy hónapos koráig, pár napos otthonlétekkel az intenzív osztályon ápolták. Az első hetekben még mindenki szerette, aztán biztossá vált, élete végéig ellátásra szorul, vesetranszplantációra lesz szüksége. Az apuka kimondta, neki beteg gyerek nem kell. Az édesanyja sem törődött vele. Amikor megláttam, megfogadtam, nem hagyom magára – meséli könnyeit visszatartva Marika, aki kénytelen volt munkáját is feladni, hogy unokáját gondozza, így viszont nehéz anyagi körülmények közé szorultak.
– A szülei külföldre költöztek, a gyerek hivatalosan is hozzám került. A gyámügyi hatóság hivatalból kérvényezte tőlük a havi tartásdíjat, kettejüktől hatvanezer forintot, erre ők megsértődtek. A határozat ellen fellebbeztek. A lányom még a közösségi oldaláról is letiltott.
Miközben a szülők az egészséges gyermekükkel gondtalanul éltek, addig Marika minden éjjel dializálta unokáját, míg a kicsi 2012. január 28-án új vesét nem kapott. A nagymama pedig a Transzplantációs
HirdetésAlapítvány segítségével próbált boldogulni a hétköznapokon.
– Zolika ősztől iskolás, így kötetlen munkaidőben újra munkába állhattam. Ő napjában többször is megkérdezi, szeretem-e? Hol anyának, hol mamának hív – meséli Marika. Arra a kérdésre, mit érez, hogy a lánya megtagadta az unokáját, szomorúan csak lesüti a szemét és csendesen ennyit mond: Ezt nem lehet szavakba foglalni.
Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.
Aki segíteni szeretne a családnak, az Szalamanov Zsuzsannával, a Transzplantációs Alapítvány elnökével vegye fel a kapcsolatot. Telefonszáma: +36-30/242-85-58.
