A pro csoport ugyanakkor kihangsúlyozza azt is, hogy a szájra puszi addig van rendben, amíg a gyerek igényli. Hasonló a helyzet egyébként a közös fürdéssel és meztelenkedéssel is. Ha a szülő úgy érzi, hogy ezek közül bármelyik feszélyezi gyermekét, akkor semmiképp sem szabad erőltetni. Különösen jellemző ez a meztelenkedés kapcsán a prepubertás idején, amikor a gyerekek elkezdik felfedezni testük változásait, és sokkal szégyenlősebbek lesznek. Ha ilyenkor a szülő nem respektálja a gyerek privát szféra iránti igényét, akkor későbbi párkapcsolataiban is problémája lesz testének felfedésével, ami végső soron szexuális problémához is vezethet.
Liz Brewer, társadalmi etikettel foglakozó szakember diplomatikus álláspontot vesz fel a témában. Míg az emberekre szokatlanul hathat, amikor azt látják, hogy valaki szájon puszilja gyermekét, az nem jelenti azt, hogy ez helytelen. Brewer szerint csakúgy, mint más témában, a családnak kell eldöntenie, hogy mi az, ami belefér náluk, és mi az, ami nem. Ugyanez igaz a meztelenkedésre is, hiszen számos családban természetes, hogy egymás előtt ruha nélkül járkálnak, míg másoknál kizárólag az anyát láthatják meztelenül a gyerekek, és megint másoknál a szülő ruha nélkül tabu.
Bár a kutatások nem térnek ki konkrétan a szájra puszi hatásaira, de az egyértelmű, hogy a szülő-gyerek közötti intimitás pozitívan hat a gyerek fejlődésére, addig, amíg a szülő tiszteletben tartja gyermeke határait. Minden gyerek más, és másfajta közeledésre van szüksége. Míg egyikük igényli, hogy állandóan ölben legyen, addig a másiknak csak akkor van szüksége közelségre, ha azt ő kezdeményezi.
HirdetésHa egy nő szájra puszit ad a lányának, az rendben van, na de, ha egy férfi teszi?!” Ez a mondat már csak a végkifejlete annak a tág lufinak, ami a férfiak megítélését általánosan jellemzi, ha gyerekekkel való kapcsolatról van szó. Gondoljunk csak arra, hányszor lehet olvasni óvóbácsikról, akiket szexuális abúzussal vádolnak meg, majd később kiderül, hogy lényegében ugyanolyan kontaktusba kerültek a gyermekkel, mint egy óvónő, csakhogy a férfiaknak máshol van a határ. Ugyanez igaz az egyedülálló apukákra, amikor a fórumon társalgó anyukák között felmerül a kérdés, hogy elengedjék-e gyermeküket egy olyan kislányhoz zsúrra, akit egyedülálló édesapja nevel? Összességében jól látszik, hogy a férfiak, annak ellenére, hogy nagy többségük tökéletesen ártatlan (tovább megyek: ugyanolyan arányban lehet bűnös, mint a nők) gyanús tekintetek össztűzét kénytelen elviselni. Sok szülőnek a válasza a fórumokon, hogy „jobb félni, mint megijedni”, de ezzel kimondhatjuk, hogy az ár a „biztonságért” a férfiak bűnösségének feltételezése. Kérdés, hogy rendben van-e ez így? Visszatérve eredeti témánkhoz, talán a férfiak eddig taglalt megítélése miatt is tartják még inkább elfogadhatatlannak, ha egy apa szájon csókolja kislányát. A társadalom kialakult rendje, hogy az anya lágy, gondoskodó, védelmező, és a szexuális erőszak elkövetői alapvetően férfiak.
