Szia Cipő..Emlékszel, napra pontosan 29 éve mi történt? Elmesélem.. (1. oldal)

Ennek nem így kellett volna lennie… Emlékszel? Napra pontosan 29 éve, 1990. február 23-án, szinte egyszerre mondtátok ki Zolival, Bigyóval, Imrével és Csabával, hogy hát akkor legyen ebből zenekar.Fiatalok voltatok, a rendszerváltást ti sem nagyon értettétek, viszont ott volt a zene. Nem volt akkor marketing, meg kampánymenedzser, a zenekar jelképe is úgy lett egy hal, hogy megláttátok egy kispesti halászcsárdán az emblémát és megtetszett nektek.

Te már akkor is Cipő voltál. Ha pedig a rendőr elkérte a személyidet, azt olvashatta, hogy Bódi László újságkihordó, meg postaforgalmi segédtiszt.Egyszer azt mondtad, ti nem lettetek kitalálva. Jött magától a Republic. Mert jönnie kellett. Huszonöt éves voltál. Már mögötted volt Kisvárda, a Kiscipő zenekar - ugye, mennyire szeretted? -, a katonaság, meg a sárvári diáknapok, ahol a verseidet és a dalaidat a helyszínen hallva gratulált neked valaki, ami sokat jelentett neked. Igen, a Bródy János.

Aztán Indult a mandula! Te Cipő! Az valami hihetetlen volt, ahogyan berobbantatok a köztudatba. Énekes voltál, meg zenész, de ugyanannyira költő is. Sokan egész karrierjük során nem tudnak kipréselni magukból egy jó számot. Te több mint 240 dalt írtál a Republicnak. Veled együtt voltunk szerelmesek a 67-es úton és képzeld, ma sincs olyan retroparti, ahol ne lenne Szállj el kismadár.Sokat írtál és gyorsan éltél. Talán sejtetted… Imádtad Nagy László verseit és a zseniális cseh írót, Hrabalt. Ő írta egyszer, hogy „szeretem hátulról nézni a bekapcsolt tévét.” Te is ilyen voltál. Másképp láttad a világot és másképp élted meg. Sokszor fájdalmasabban, érzékenyebben.Te Cipő! Ennek tényleg nem így kellett volna lennie… Itt ez az évforduló és ahelyett, hogy Kisvárdán lenne egy buli, meg március 15-én az Arénában egy olyan koncert, hogy még a Gellért-hegyen is hallanák, helyette csönd van, némaság és fájdalom.Az is törvényszerű volt, hogy egyszer összehoz a sors Cseh Tamással és együtt dolgozik majd a két mély érzésű dalnok. Nem is kérdeztem, mi van Tamással ott fent? Mond meg neki, nagyon sokat gondol rá Bereményi Géza.