Egy 90 éves özvegyasszony éppen az idősek otthonába költözött, mivel megvakult. Amikor a liftben a nővér megpróbálta leírni neki, hogy milyen lesz az új szobája, az idős asszony közbevágott és így szólt: „Nagyon tetszik!” „De hát még nem is látta!” – mondta a nővér. „Az nem számít – jött a válasz –, a boldogság olyan, amit előre eldönthet az ember! Az, hogy tetszik-e vagy nem tetszik, nem azon múlik, hogy a berendezés hogy van kialakítva. Az az igazán fontos, hogy én hogyan viszonyulok hozzá; én pedig már eldöntöttem, hogy nekem tetszeni fog. Minden reggel, amikor felkelek, eldönthetem, hogy lefoglalom-e magam testem azon részeivel, amelyek már nem működnek, vagy pedig hálát adok azokért, amelyek még működnek! Minden nap ajándék, úgyhogy amíg végleg le nem hunyom a szemem, addig azokra az áldásokra fogok koncentrálni, amelyeket minden egyes új nap tartogat a számomra, és azokra a nagyszerű emlékekre irányítom a figyelmemet, amelyeket idáig összegyűjtöttem.”