Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy molettebb, szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna”?
Egy ismeretlen nő a következőket írta a kérdés alá:
“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai.
Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.
Sellők nem léteznek.
Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal?
Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik.
Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak.
És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van?
Kétség kívül inkább bálna lennék.
Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal.
Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni.
Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak.
Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “Milyen lenyűgöző is vagyok..”."
