Ha a nagymamáid részt vettek a nevelésedben, gyermekkori emlékeid valószínűleg tele vannak örömmel, valamint a biztonság és kényelem érzésével. Csak kevesen gondoltunk arra, hogy bármilyen különbség van abban, ahogy az apai és az anyai nagymamák befolyásolják az unokáikat. A tudósok szerint azonban van valami különleges, amit anyai nagymamáinktól kapunk a szeretetet és a gyengédséget leszámítva.
Tanulmányoztunk néhány elméletet egy anyai nagymamának a gyermek életében betöltött szerepéről, és íme, amit találtunk.
Mit osztunk meg a nagyszüleinkkel?
A gének a DNS-ből származó öröklődés alapvető egységei. A genetika szerint a nagyszülők átlagosan a DNS-sük 25%-át osztják meg az unokáikkal, a pontos százalékos arány a DNS cserétől függ. Természetesen génjeinket mind a férfi, mind a női nagyszüleinktől örököljük, de a tudósok szerint az anyai nagymamák azok, akiknek nagyobb a befolyása az utódokra.
Van valami különleges abban, amit a nagymamák adnak nekünk.
Az anyai nagymamáknak szorosabb kapcsolatuk van az unokáikkal, mivel ők szülik az anyákat, akik viszont a gyermekeket szülik. Sok családban az anyai nagymamák nagyobb felelősséget vállalnak a gyerekekért, és több időt töltenek velük. Nem csak a pszichológiai kapcsolat teszi az anyai nagymamák szerepét fontossá, de egyes elméletek azt sugallják, hogy genetikailag szólva az apai és anyai nagymamák egyenlőtlenül fektetnek bele unokáikba.
Tudományos elméletek bizonyítják, hogy az anyai nagymamák és gyermekeik között erős genetikai kapocs van.
Az egyik elmélet azt állítja, hogy az apai és az anyai nagymamák unokáihoz való kötődésének különbsége az X-kromoszóma kapcsolatával magyarázható. Az anyai nagymamák 25%-os X-rokonságot mutatnak mind a fiúunokákkal, mind a lányunokákkal, míg az apai nagymamák átadják az egyik X-kromoszómájukat lányunokáiknak, de a fiúunokájuknak nem. Ezáltal az apai nagymamák 50% X-kapcsolatban állnak lány unokáikkal és 0% X-kapcsolatban a fiú unokájukkal.
Egy másik elmélet azt sugallja, hogy az úgynevezett “apai bizonytalanság” nagymértékben befolyásolhatja a nagyszülők ösztönzését, hogy gondoskodhassanak unokáikról. Az apai bizonytalanság azt jelenti, hogy a család tagjai nem mindig biztosak abban, hogy saját gyermekeiket nevelik, mivel nem ők szülik. Hosszú távon csökkentheti az apai rokonok, köztük a nagymamák elkötelezettségét az utódok gondviselésére. Ugyanakkor, egy nő mindig biztos abban, hogy ő szülte a gyermekét, amely az anyai ági kapcsolatot a legerősebbé teszi a családban generációkon keresztül.
Az anyai nagymama egyedülálló szerepére utaló más elméletek.
Ez a teória, amelyet a chilei regényíró, esszéíró és drámaíró, Alejandro Jodorowsky dolgozott ki, azt állítja, hogy mind a négy nagyszülő közül a legszorosabb kapcsolatban anyai nagymamáinkkal állunk. Az ő elmélete szerint génjeink “átugorhatnak” egy generációt, és a nagyszüleink közvetlenül nekünk adják át, amit igazolhat az a tény, hogy egyesek jobban hasonlítanak a nagyszüleikre, mint az anyukájukra vagy apukájukra. Jodorowsky úgy véli, hogy a biológiai anyag mellett az anyák az érzelmeiket is továbbadják lányaiknak, akik később továbbadják gyermekeiknek.
Az elméletek, amiket épp most osztottunk meg veled, az anyai nagymama különleges szerepéről szólnak a gyermek életében. Mindannyian különbözőek vagyunk, és különböző családok és kapcsolatok vannak. Tehát legyünk hálásak és értékeljük nagyra a nagyapák és a nagymamák szeretetét, gondoskodását és bölcsességét, függetlenül a genetikai rokonságtól.
Mit gondolsz ezekről az elméletekről? Van valamilyen különleges kapcsolat közted és a nagymamád vagy a nagymamáid között? Oszd meg gondolatait kommentben!
