Ilyen volt gyereknek lenni a 90-es években
Ahogy elnézem a mai fiatalságot(bár magam sem vagyok öreg, 81-es születésű), elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ! Nem akarok eleink untig hallgatott mondatával élni ("bezzeg a mi időnkben...."), de lényegesen megváltozott minden! Ezért nagyon sokszor visszagondolok az én gyerekkoromra, amit akkoriban még nem értékeltem úgy, mint most.
Egyik legemlékezetesebb állomása a műholdas csatornák megjelenése volt (90-es évek eleje), amikor is divatba jött a számomra igen kedves MTV(és itt nem a Magyar Televízióra,hanem az amerikai Music TV-re gondolok). Ezt a csatornát néztem a fekete-fehér Videoton Superstar tévémen és minden este izgatottan vártam a slágerlistát,mely élén a New Kids On The Block állt....
Vasárnap délutánonként nézhettük a "Walt Disney bemutatja"c.műsort, ahol Dagobert bácsival, Chip és Dale mókusokkal, valamint társaikkal múlathattuk az időt.
Szabadidőben kitűnő szórakozást nyújtott a "Gazdálkodj okosan" társasjáték, mellyel órákon át lehetett játszani. Divatba jöttek a különböző videójátékok, köztük a kedvencem, Super Mario.....
Tizenéves korom egyik legkedvesebb emléke(ami a mai napig jelen van), a "Váratlan utazás"c.sorozat. Emlékszem, mennyire vártam a szombat estéket,hogy 1/2 8-kor végre leadják az újabb epizódot a Magyar Televízión.... S még sok számtalan szép emlék....
Bevallom, hiányoznak ezek az időszakok!! Még akkor is, ha manapság a technika vívmányai megkönnyítik életünket. Igaz, én megvoltam nélkülük.
Milyen jó volt kézzel írott leveleket váltani..., izgatottan rohanni a vezetékes telefonhoz, ha csörgött, mert sejtelmem sem volt, hogy ki az, aki hív....., a tanórák közti szünetekben Lutra album matricákat cserélgetni.......
......esténként a kívánságműsort hallgatni a rádióban, hátha adják a kedvenc számomat, amit magnóra vehetek...
Ha pedig bekapta a magnó a szalagot és az elszakadt (mert ez bizony előfordult), mindig igyekeztem összeragasztani és milyen elégedett képet vágtam,hogy ismét működik a kazettám...smile hangulatjel
Végezetül pedig ....milyen jó volt negyedévente egyszer eljutni egy buliba(már ha annak lehetett ezt nevezni), ami este 10-ig, jó esetben 11-ig tartott, és ahonnan színjózanon távoztunk...(Na jó,17 éves korom után azért ez már nem volt jellemző, de ez más történet:))
HirdetésDióhéjban ezt jelentette számomra a 90-es évek gyerek-ill. tinikorra. Remélem, kellemes emlékeket ébresztettem fel azokban az emberekben, akik elolvasták!:)
