Töröld le a vigyort az arcodról fiam
Régen nem csúfította lépésem ficam
Frissen futottam a zuhogó esőben,
A melleim táncoltak az őszi szellőben.
A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem,
A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem
A lábam is formás volt, a mosolyom csábító
Ha a térdem megvillant azt mondták lázító
A szemem még hordozza a régi kalandokat
Az emlék, ha megtalál felidéz szép napokat
Az idő lassacskán elhervasztja a testet
De a lélek megőrzi, mit egykor színesre festett
Ezért ne nevesd ki a szegény öregeket,
Az élet majd eléd is görget nagy köveket
Mire feleszmélnél, hogy mennyi mindent tettél,
A tükörben meglátod, hogy Te is öreg lettél.
Bertram Gábor