1. Komolyan?

Vannak kapcsolatok, amik arról szólnak, hogy egyszerűen jól érzitek magatokat együtt. Megesküdtök a másiknak, hogy nem fogtok többet érezni, mert talán olyan életkörülményeitek vannak, hogy semmi értelme sem lenne.. Csak épp érző lények vagyunk, aminek az a következménye, hogy előbb vagy utóbb valaki többet fog érezni a másik után. Ott keződdnek a bonyodalmak. Ráadásul mi, nők ebben eszméletlenül jók vagyunk - mármint a "de én többet érzek" spirálban. Olyan gyorsan tudunk rajta lecsúszni, hogy hamar azon kaphatod magad, hogy egy verem legalján ülsz tök egyedül, a másik meg fentről figyel, hogy mit csinálsz, meg miért vagy ott.. Nem érti, hiszen erről nem volt szó. Aztán szépen fogja magát, és elmegy.

Addig, amíg nem tudod, hogy 

- milyen szeretetre van szükséged,
- milyen kapcsolatra vágysz, 
- milyen párt szeretnél, hogyan bánjon Veled,
- MENNYIT ÉRSZ,

.. addig bárki, aki legalább már az 50%-át megadja annak, amire szükséged van, maradhat. De abban a pillanatban, hogy megszereted magad, az életed, és tudod, hogy mire van szükséged, nem félsz attól, hogy egyedül legyél, hatszor meggondolod, hogy kit engedsz be az életedbe. Nincs olyan, hogy neki azt mondod, hogy nem akarsz tőle többet, és azt, amit ad bőven elég, miközben éjszakánként álomba sírod magad. Ne kínozd magad.

2. Mit érzel?

Mérlegelj! Ha több szomorú percet szerez Neked, mint jót, akkor érdemes megnézned, hogy valóban erre van-e szükséged? Lehet, hogy most úgy gondolod, hogy Ő a tökéletes társ, de ha nem ad bele 100%-ot, akkor érdemes átgondolni, hogy ez valóban így van-e. Lehet, hogy egyszerűbbé teszi az életedet, Ő az, aki megért, aki támogat, akinek bármit elmondhatsz anélkül, hogy attól kellene félned, hogy eltűnjön az életedből... de.. Ha épp egy szomorúbb időszakodat éled, lehet, hogy úgy döntesz, magad mellett tartod, mert mindent könnyebbé tesz, és azt a szeretetet adja, amire szükséged van - és úgy döntesz, szemet hunysz afelett, hogy emellett mennyi fájdalmat okoz. Mondjuk azzal, hogy nem mer szembenézni az érzéseivel, és folyton tagadja azokat. 

3. Ne halogasd! 

Ha úgy érzed, ennek az egésznek semmi értelme, és ezt őszintén be is tudod vallani magadnak, akkor tedd fel a kérdést: az elmúlt időszakban is ez volt, most is ez van, fog-e valaha változni a helyzet? Tegyük fel főszereplőnk külföldön él, Te meg itt. Neki ott az élete, Neked itt. Lehet, hogy boldogok vagytok együtt, de tisztában kell lenned azzal, hogy a Te életed itt van, az övé meg máshol. Dönthetsz úgy, ahogy évekkel ezelőtt én is döntöttem, hogy mész a másik után - magad mögött hagyva a saját életedet. Nem feltétlenül ez a legjobb döntés.. Persze ha mindketten úgy érzitek, van értelme kitartani, mert a helyzetetek változni fog, akkor hajrá - de ha azt sem tudod, hogy mikor látjátok egymást legközelebb, és még a témát is kerüli, lépj - ugyanis idővel ez az egész csak egyre nehezebb lesz.

4. Csak őszintén!

Sok esetben rémisztő lehet őszintén kitárulkozni, ugyanis ott az esély arra, hogy sérülsz, de érdemes megkockáztatni. Mi van akkor, ha elmondod a másiknak, hogy Te ezt így nem tudod tovább csinálni, és nem vagy boldog. Tudom, hogy sokszor rengeteg érv szól a másik mellett, és mindig lesznek nehéz időszakok, de ha úgy érzed, nem egy irányba haladtok, és már nincs miről beszélnetek, nem sok értelme van egymás mellett maradni. Ne húzd a másik idejét.

Emlékszem mennyire dühös voltam annak idején, amikor sírtam valaki miatt. Egyetlen kérdés segített: ér ez ennyit? Ha rendben vagy magaddal, és egyedül is boldog vagy, meg mered tenni a lépést, hiszen bármi is lesz, számodra az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Tudod, hogy mire van szükséged, és ha a másik nem ezt adja, tudsz lépni. Sok esetben a másik ilyenkor veszi észre, hogy mit veszített, aztán hirtelen elkezd kaparni..

5. Bízz 

Az, hogy mit kapsz az életben attól függ, hogy mit gondolsz magadról, hogy mennyire tartod magad, hogy beéred-e kevesebbel, vagy egyszerűen azt mondod, hogy igazából nem baj, ha egy picit bántanak, ha néha szomorú vagy, belefér, legalább nem vagy egyedül. Az utolsó négy szó sajnos sokak életét átírja. Félnek attól, hogy mi történik velük, ha magukra maradnak, közben meg nincs okuk félelemre..

Sok lány meséli, hogy egy szakítás után mekkora felüdülés, amikor hosszú hónapok/évek után először megtapasztalja azt, hogy milyen magával törődni. Milyen újra felfedezni azt, hogy ki is Ő valójában.. Hiszen addig, amíg nem állsz stabil lábakon, addig mindig el fogod veszíteni magadat egy kapcsolatban. Eltűnnek a szokásaid, a programjaid átíródnak. Nyilván, egy párkapcsolatban az életed kicsit átalakul, de én még minden sikeres kapcsolatnál azt láttam, hogy mindkét embernek van saját élete, és a másik a hab a tortán. Ne olyan kapcsolatot akarj, ami elnyom, olyat, hanem olyat, amiben önmagad maradhatsz.. De ehhez először tudnod kell, hogy ki is vagy valójában. Ha ez megvan, már csak bíznod kell abban, hogy Rád is vár valaki. És szűrnöd - tudni, hogy mire van szükséged, és ha a másik nem azt adja, és tudod, hogy valójában soha nem is lesz képes rá, akkor merni lépni. Gondold végig: beéred 80%-al, vagy 100-ra van szükséged?