Meghalt Sörös Sándor – így emlékeznek rá kollégái
Hosszan tartó betegség után, 74 éves korában elhunyt Sörös Sándor színművész, a Vígszínház egykori meghatározó alakja. Őze Lajos-díjas, Fényhang-életműdíjas művész volt, aki 1974 és 1990 között, tizenhat éven át tartozott a Vígszínház társulatához, és ez idő alatt csaknem negyven szerepben lépett színpadra.
Sörös Sándor neve sokaknak a színházból, másoknak a filmekből és televíziós sorozatokból lehet ismerős. Játszott többek között az István, a királyban, a Hamis a babában és a 80 huszárban, de feltűnt olyan népszerű sorozatokban is, mint a Linda, a Szomszédok, az Angyalbőrben, a Família Kft. és az Űrgammák. Olyan színész volt, aki nem harsánysággal, hanem jelenléttel, finomsággal és pontossággal tudott emlékezetes maradni.
A Vígszínház Facebook-oldalán megrendülten búcsúzott tőle. Felidézték, hogy pályája egyik legfontosabb időszakát a teátrumban töltötte, ahol számos nagy előadásban játszott.
„A május 15-én elhunyt Sörös Sándor ez alatt az idő alatt csaknem 40 szerepben lépett színpadra, köztük olyan emlékezetes előadásokban is, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen, a 30 éves vagyok, a 22-es csapdája, a Sanda bohóc, Az öreg hölgy látogatása, az Álomkommandó vagy az Ahogy tesszük” – írta róla a Vígszínház.
Sörös Sándor 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán osztályában. Már a felvételijén különös élményben volt része: végig sem mondhatta a verseit, az éneket is félbeszakították, majd Várkonyi Zoltán kávézni küldte azzal a mondattal, amelyet aligha felejthetett el: „Ne mondja meg senkinek, úgy néz ki, fölvettük.”
A főiskola előtt két évig a Pinceszínházban játszott Szakácsi Sándorral és Szerencsi Évával. Fiatalon írt, versekkel is próbálkozott, hét évig hegedült, sőt a hegedűkészítés is érdekelte. Ez a zenei érzékenység később a színpadon is sokat adott a játékához.
Várkonyi Zoltán hitt benne, és ez a bizalom sokat jelentett a pályája elején. A főiskolán az igazgatói szoba falán két fénykép is függött, az egyik a Nyár című vizsgaelőadásról készült, amelyben Sörös Sándor Félcseresznye szerepét játszotta. Ugyanezt a szerepet később a Pesti Színház Nyár című előadásaiban is alakította.
A Vígszínházban olyan nagy művészek mellett tanulhatott, mint Páger Antal, Sulyok Mária, Bulla Elma, Ruttkai Éva, Tomanek Nándor, Somogyvári Rudolf, Darvas Iván és Tahi Tóth László. Ez a közeg nemcsak szakmai otthont adott neki, hanem olyan színházi iskolát is, amely egész pályájára hatással volt.
„A Vígszínház színpadán szuggesztív jelenlétével, kiváló énekhangjával és zenei érzékenységével vált emlékezetessé. A társulat egyik legtöbbet játszó színésze volt: több mint egy évtizedig, havonta harmincszor lépett színpadra. Sokat foglalkoztatta a televízió is. A szinkronrendezők finom érzékenységgel fölfedezték benne a különös tehetséget” – írták róla a búcsúzó közleményben.
Sörös Sándor „figuraváltós” színésznek tartotta magát. Nem önmagára húzta a szerepeket, hanem igyekezett teljesen beléjük bújni. Ez a fajta átlényegülés tette különlegessé az alakításait, akár csak néhány jelenetben állt színpadra, akár nagyobb feladatot kapott.
HirdetésKollégái és rendezői érzékeny, pontos, alkalmazkodó színészként emlékeztek rá, akiben ott volt a finom humor, a zenei érzék és az a csendes, belülről fakadó erő, amelytől egy szerep igazán élővé válik. Nem a nagy gesztusok embere volt, hanem azé a színészi figyelemé, amely sokszor egy pillantásban, egy hangsúlyban vagy egy apró mozdulatban mutatkozik meg.
Pályáját végigkísérte a bizonyítás vágya és a játék öröme. Egy interjúban az első nagy szerepéről így beszélt: „Ez a szerep focinyelven szólva: tiszta tizenegyes. Csak most be kell rúgni.” Ebben a mondatban benne volt az a fegyelem, izgalom és alázat, amellyel a munkájához állt.
A Vígszínház különösen megható sorokkal búcsúzott tőle, felidézve az Ahogy tesszük című előadás egyik emlékezetes zárójelenetét is:
„Legyen olyan, hogy ünnep, legyen olyan, hogy együtt, legyen olyan, hogy szeretet, legyen olyan, hogy közösen”
Majd így köszöntek el tőle:
„Drága Söri! Legyen olyan, hogy közösen! Emléked szeretettel őrizzük!”
Sörös Sándor csendes, mégis erős nyomot hagyott maga után. Színházi szerepei, filmes alakításai, szinkronmunkái és kollégái emlékei tovább őrzik azt az embert és művészt, aki évtizedeken át hittel, érzékenységgel és mély alázattal szolgálta a színpadot. Nyugodj békében, Sörös Sándor! 🖤
