Meghalt Kardos Péter főrabbi
Néhány héttel a 90. születésnapja után meghalt Kardos Péter főrabbi, a magyar zsidó közösség egyik nagy tiszteletben álló alakja. Halálhírét Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, aki megrendítő szavakkal emlékezett meg róla.
„Pár hete még a 90. születésnapján köszönthettük” – írta róla Karácsony Gergely, felidézve azt is, amikor Kardos Péter néhány évvel ezelőtt személyesen ment ki egy neonáci felvonulásra. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi ezt, csak annyit mondott: „Látni akartam őket.”
Kardos Péter életét már gyermekként mélyen megsebezte a történelem. Nyolcéves volt, amikor a nyilasok meggyilkolták a nagymamáját, ő maga pedig túlélte a holokausztot és a pesti gettó borzalmait. Karácsony Gergely úgy fogalmazott: közösségének nagy tiszteletű vezetőjeként állt oda a mai nácik elé, hogy belenézzen a szemükbe.
Kardos Péter eredetileg Kösztenbaum Péter néven született Budapesten, 1936. május 11-én, ortodox zsidó család gyermekeként. Édesapja a holokauszt áldozata lett, ő pedig egész életében magával hordozta mindazt, amit a vészkorszakban átélt. Nemcsak túlélője volt a történelem egyik legsötétebb korszakának, hanem tanúja és emlékeztetője is annak, hogy az embertelenséggel szemben mindig ki kell állni.
1958-ban az Országos Rabbiképző rabbitanulója lett, ezzel párhuzamosan pedig a kántorképzőt is elvégezte. Hosszú évek tanulása és szolgálata után 1971-ben avatták rabbivá, majd a következő évben a Zuglói Körzetbe került. Hivatásának egyik legfontosabb színhelye a Thököly úti zsinagóga lett, amelyhez hosszú időn át kötődött.
HirdetésKardos Péter nemcsak vallási vezetőként, hanem szerkesztőként is jelentős szerepet vállalt. 1973-tól az Új Élet szerkesztőségében dolgozott, majd 1991-től a lap főszerkesztője lett. Munkájával nemcsak híreket közvetített, hanem egy közösség hangját, emlékezetét és méltóságát is őrizte.
1985 novemberében az Országos Rabbitestület elnökévé választották. Később a Mazsihisz Rabbitestületének alelnöke is volt, amelyből 2021 februárjában kilépett. Pályája során sokan tekintettek rá úgy, mint olyan emberre, aki személyes sorsán keresztül is emlékeztetett arra, milyen törékeny a béke, az emberség és a méltóság.
Kardos Péter főrabbi halálával egy olyan ember távozott, aki nemcsak beszélt az emlékezés fontosságáról, hanem egész életével képviselte azt. Túlélő volt, tanító, vallási vezető és tanú: valaki, aki a legnehezebb idők után is a közösség szolgálatát választotta.
