Elhunyt Németh János, a magyar kerámiaművészet kiemelkedő alakja
Elhunyt Németh János Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, keramikus, a nemzet művésze, Zalaegerszeg díszpolgára. Halálhírét hétfőn közölte Facebook-oldalán Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere. A művész 92 éves korában hunyt el, életműve pedig nemcsak szülővárosában, hanem az egész magyar művészeti életben maradandó nyomot hagyott.
Balaicz Zoltán így búcsúzott tőle: „művészetével, lelkiségével, lokálpatriotizmusával örökre beírta magát Zalaegerszeg történetébe”. Németh János neve összeforrt az agyaggal, a samottal, a göcseji hagyományokkal és azokkal a monumentális kerámiaalkotásokkal, amelyek épületekhez, közterekhez és közösségi emlékekhez kapcsolódnak.
Zalaegerszegről indult, és egész életében hű maradt gyökereihez
Németh János 1934. március 16-án született Zalaegerszegen, régi, neves „agyagos” családban. Nagyapja kályhásmesterként dolgozott, édesapja és nagybátyja is az agyagiparban tevékenykedett, így a mesterség szinte természetes közegként vette körül gyermekkorától.
Ez a családi háttér nemcsak szakmai alapot adott neki, hanem mély kötődést is ahhoz az anyaghoz, amely később egész pályájának meghatározója lett. 1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként formálódott művészi látásmódja. Tanulmányai befejezése után, 1958-ban visszatért szülővárosába, és a Zalakerámia gyáregységében kezdett dolgozni.
Első kiállításától a monumentális köztéri alkotásokig vezetett az útja
Németh János 1961-ben rendezte első kiállítását Zalaegerszegen. Ezen szerepelt a főiskolán készült Vörös kakas című korongozott szobra is, amelyet a szakmai közvélemény első fő művének tart. Első nagy megbízatása a Harkányfürdőn 1970-ben felállított, 35 négyzetméteres samott dombormű volt, amely újabb jelentős állomást jelentett pályáján. Az évek során tárlatok, köztéri munkák, hazai és külföldi szakmai utak követték egymást. Nemzetközi kerámiatalálkozókon több alkalommal szerzett rangos elismerést magának és Magyarországnak. Litvániai, csehországi és romániai útjai után hazai és nemzetközi kiállítások sora mutatta be alkotásait. A ljubljanai magyar nagykövetségre készült szobra után Szombathelyen, Hévízen, Zalaegerszegen, Vonyarcvashegyen, Nemesgulácson és Galgamácsán is köztéri műveit állították fel. Állandó építész munkatársával és barátjával, Szerdahelyi Károllyal Százhalombattán alkotta meg a Csodaszarvas legenda című monumentális domborművet.
HirdetésDíjak, elismerések és maradandó életmű
A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2010-ben nyílt önálló állandó kiállítása, amely méltó módon mutatta be életművének jelentős részét. Pályája során tucatnyi díjban és elismerésben részesült: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, a Munkácsy-díjat, 2014-ben pedig elnyerte a Kossuth-díjat és a Nemzet Művésze címet. Művészetére erőteljesen hatott a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Alkotásainak anyaga jellemzően agyagmázas samott volt, legjelentősebb művei pedig az épületekhez kötődő kerámia reliefek, faliképek és kerámia domborművek. Az AIC és a Hungária 24 művészcsoport tagjaként is fontos szerepet vállalt a szakmai közéletben. Németh János munkái tovább élnek köztereken, múzeumokban, épületek falain és mindazok emlékezetében, akik számára a magyar kerámiaművészet egyik legnagyobb mestere volt.
