Gyászol a magyar animáció világa: elhunyt Henrik Irén, a Vuk és a Szaffi operatőre
Szomorú hír érkezett a magyar filmes és animációs világból: életének 90. évében elhunyt Henrik Irén, Balázs Béla-díjas animációs operatőr, a magyar rajzfilm egyik meghatározó alkotója. Halálhírét a művész hozzátartozói tudatták az MTI-vel.
Henrik Irén neve talán nem mindig szerepelt a plakátok legnagyobb betűivel, mégis ott volt azok mögött a képsorok mögött, amelyeken generációk nőttek fel. Munkája nélkül egészen másképp emlékeznénk a magyar animáció aranykorára, a régi tévék előtti családi estékre, a gyerekkor biztonságát idéző rajzfilmekre.
A Pannónia Filmstúdióban kezdődött a pályája
Henrik Irén 1937. június 11-én született Budapesten. Pályáját 1956-ban kezdte a legendás Pannónia Filmstúdióban, ahol eleinte a rajzolt képek kifestésével foglalkozott. Később gyártásvezetőként, segédoperatőrként, majd 1963-tól operatőrként dolgozott.
Az évtizedek során a magyar animáció legnagyobb alkotóival működött együtt. Dolgozott többek között Ternovszky Bélával, Nepp Józseffel, Reisenbüchler Sándorral és Dargay Attilával is. Részt vett reklámfilmek, rajzfilmsorozatok és egész estés animációs filmek elkészítésében, valamint fényképezte a Gusztáv- és a Peti-sorozat epizódjait is.
Legendás rajzfilmek őrzik a munkáját
Henrik Irén operatőri munkája olyan klasszikus filmekhez kötődik, mint a Lúdas Matyi, a Vuk, a Hófehér, a Szaffi, Az erdő kapitánya és a Vízipók-csodapók sorozat. Ezek nem egyszerű rajzfilmek voltak, hanem sok család számára közös emlékek, vasárnapi délutánok, nevetések és meghitt pillanatok.
Korábbi munkái között szerepelt A telhetetlen méhecske, A ceruza és a radír, A piros pöttyös labda, a Variációk egy sárkányra, az Össztánc, a Modern edzésmódszerek és a Megalkuvó macskák is.
A magyar rajzfilm különleges világa nemcsak a történetekből állt, hanem abból a finom képi munkából is, amelyhez Henrik Irén biztos szeme, pontossága és szakmai alázata kellett. Csendes alkotó volt, de nélkülözhetetlen.
Dargay Attila örökségét is szívén viselte
Henrik Irén Dargay Attila egykori alkotótársa és özvegye volt. Dargay 2009-es halála után nagy szerepet vállalt a rendező hagyatékának gondozásában. Mentorként és tanácsadóként is segítette a hazai animációs szakmát, különösen a fiatalabb alkotókat.
Hirdetés2017-ben részt vett a Dargay-díj megalapításában is, amelyet fiatal animációs rendezőknek adnak át minden évben a miskolci CineFesten. Ez is mutatja, hogy számára az animáció nemcsak munka volt, hanem hivatás, örökség és életre szóló kötődés.
Az utolsó nagy munkákig jelen volt
A magyar mozikban 2025-ben mutatták be a Csongor és Tünde című filmet, amely Dargay Attila eredeti figuratervei alapján készült. A munkálatokat Henrik Irén is végigkísérte, figyelte és segítette.
Máli Csaba elmondása szerint Henrik Irén „a legelejétől részt vett a munkában és folyamatosan bejárt a stúdióba, minden munkafolyamatot ellenőrzött, sőt, alá is írta, amiket elfogadott. Belevitte a filmbe Dargay jellemző kézjegyeit, és szólt, hogyha valami nem igazán stimmelt, vagy amiről úgy gondolta, hogy Attila ezt másképpen oldotta volna meg.”
Ez a mondat mindent elmond róla: ott volt a részletekben, az apró mozdulatokban, a képek mögötti gondosságban. Nem engedte el azt a világot, amelynek építésében egész életében részt vett.
Henrik Irén halálával a magyar animáció egyik csendes, de meghatározó alakja távozott. Munkái azonban tovább élnek a filmekben, a képkockákban, a gyerekkori emlékekben és mindazok szívében, akik valaha is együtt nevettek, izgultak vagy meghatódtak a magyar rajzfilmek előtt.
