Gyászol az ország: elhunyt a legendás, háromszoros magyar bajnok sportoló – Galgócz Deák Antal 90 éves volt
Elcsendesedett egy korszak, amelyet már csak a régi fotók, megsárgult újságkivágások és egy generáció emlékei őriznek tovább. Kilencvenéves korában meghalt Galgócz Deák Antal, a Csepel SC ikonikus röplabdázója, háromszoros magyar bajnok, akinek neve évtizedeken át egyet jelentett a hazai röplabdázás aranykorával – adta hírül a Csepeli Hírmondó.
A sportoló 1935-ben született Salgótarjánban, és már fiatalkorában megtapasztalta a történelem legfájdalmasabb oldalát. Szemtanúja és túlélője volt az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűznek, ahová saját bevallása szerint csupán kíváncsiságból ment ki – mégis életre szóló sebekkel tért haza. A forrongó évek után Farkaslyukra került, ahol vájárként dolgozott, és ekkor érintette meg először komolyan a röplabda világa. Senki sem sejtette, hogy egy magyar legenda első lépéseit látják.
1960-ban Csepelre költözött, ahol belépett a klub röplabdacsapatába. A kezdetekben szerény körülmények között, munkásszálláson élt, de a szobatársai között olyan későbbi világsztár is megfordult, mint Balczó András, a háromszoros olimpiai bajnok öttusázó. A sport iránti alázata gyorsan kitűnt: keményen edzett, vasfegyelemmel dolgozott, és hamarosan meghatározó alakja lett a Csepel SC-nek.
A hatvanas években a csapat szinte megállíthatatlanná vált, és Galgócz Deák Antal mindvégig a győztes mag része volt. Kiemelkedő teljesítményét még egy későbbi legenda is inspirációnak nevezte: a mindössze 17 éves Buzek László, aki ekkor még kapus volt, de a példájából merítve lett minden idők egyik legnagyobb magyar röplabdázója.
HirdetésA sportoló egyik legszebb emléke az 1969-es bajnoki döntő, ahol a Csepel 3:0-ra múlta felül az Újpesti Dózsát – egy olyan mérkőzés, amelyet máig a magyar röplabdatörténelem egyik legtisztább és legfelsőbb szintű játékaként emlegetnek.
1970-ben visszavonult az aktív sporttól, de élete nem veszítette el lendületét. A Csepel Művek Kerékpárgyárában dolgozott tovább, ahol vezetőként, felelősségteljes munkával vitte tovább azt a precizitást, amit a pályán is képviselt.
Most azonban a sportvilág elhallgat, és egy emberként hajt fejet egy olyan élet előtt, amelyben hivatás, jellem és történelem fonódott össze. Galgócz Deák Antalt később, szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.
Nyomában nem csupán eredmények, hanem egy példamutató életút marad – egy jel, hogy a kitartás, az alázat és a tiszta játék mindig öröklétet ad. A magyar sport ma szegényebb lett, de emléke kitörölhetetlen.
