Mély gyászba borult Hajdú-Bihar vármegye, különösen Nyírábrány közössége, miután elhunyt dr. Szilágyi Mária Zita, a település egykori háziorvosa és korábbi polgármestere, akinek neve évtizedeken át összeforrt a gyógyítással, a szolgálattal és a közösség iránti feltétlen elköteleződéssel. A szomorú hírt Nyírábrány Nagyközség Önkormányzata közölte hivatalos közösségi oldalán, ahol megrendítő szavakkal emlékeztek meg arról az asszonyról, aki orvosként, polgármesterként és magánemberként is ugyanazokat az értékeket képviselte: tisztességet, emberséget és erkölcsi tartást.
Az önkormányzat felidézte: dr. Szilágyi Mária Zita életét már fiatal korától a fegyelem és a következetesség határozta meg. Gimnáziumi tanulmányait Sarkadon kitűnő eredménnyel végezte el, majd Debrecenben, az orvosi egyetemen is a lehető legmagasabb minősítéssel diplomázott. Hivatását soha nem tekintette puszta foglalkozásnak, számára az orvoslás minden körülmények között szolgálat volt, amelyben a szakmai tudás mellett legalább ilyen fontos szerepet kapott a józan gondolkodás, a kedvesség és a beteg ember méltóságának tisztelete.
A nyolcvanas években lett Nyírábrány háziorvosa, ahol hamar kialakult az a különleges bizalmi kapcsolat közte és a helyiek között, amely ritka kincsnek számít az orvos-beteg viszonyban. Úgy vallotta, az orvos feladata nem mindenáron gyógyítani, hanem akkor is megőrizni az emberi méltóságot, amikor már nincsenek könnyű megoldások, és ez a szemlélet mélyen beivódott a közösség emlékezetébe.
Ez a bizalom vezetett később közéleti szerepvállalásához is: 1994-ben független jelöltként választották meg polgármesternek, ezt a tisztséget pedig tizenhat éven keresztül töltötte be. Polgármestersége idején Nyírábrány látványos fejlődésen ment keresztül: az utcák burkolatot kaptak, bővült az iskola, mentőállomás létesült, felépült az idősek otthona, fejlődött a csatornahálózat, és a település közösségi élete is új lendületet kapott.
A polgármesteri munka lezárása után sem vonult vissza. Tovább tanult, új területek felé nyitott, és orvosi hivatását más formában folytatta: az elmúlt években több megyei településen dolgozott ügyeletes orvosként, majd végül ismét visszatért Nyírábrányba, ahol újra megkezdte a rendelést. Egész életében dolgozott, egészen addig, amíg ereje engedte.
Betegségét korán felismerte, és – rá jellemző módon – felkészítette környezetét arra, ami elkerülhetetlen. A ráció és a hit végig elkísérte, még élete utolsó szakaszában sem engedte el azt a belső tartást, amely egész pályáját jellemezte. Az önkormányzat megható sorai szerint élete utolsó napján is az orvosi táskáját kereste, mert indulni szeretett volna, hogy segítsen a betegeken – ennél beszédesebb képet aligha lehetne festeni egy olyan emberről, akinek az élete valóban mások szolgálatáról szólt.
Nyírábrány és Hajdú-Bihar vármegye egy olyan embertől búcsúzik, aki nemcsak gyógyított és irányított, hanem példát is mutatott emberségből, felelősségből és csendes, kitartó munkából – olyat, amelynek hiánya most különösen fájó.
