Hetvenhetedik életévében elhunyt Aknay János, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Nyíregyházán született 1949. február 28-án, művészeti tanulmányait Debrecenben kezdte, majd Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta. 1971-ben költözött Szentendrére, amely nemcsak lakóhelyévé, hanem teljes életművének szellemi központjává vált, és ahol haláláig alkotott.
A szentendrei hagyomány továbbgondolója
Művészete szervesen kapcsolódott a 20. századi szentendrei festészet konstruktív–szürrealista vonulatához, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Deim Pál örökségéhez. Festészetében a geometrikus rend, a szentendrei építészeti motívumok és a szimbolikus tartalom különleges egységet alkottak, miközben következetesen a hagyományos táblaképfestészet keretein belül maradt, mégis korszerű, egyéni látásmóddal szólalt meg.
Vajda Lajos Stúdió és az avantgárd közösség
1972-ben alapító tagja volt a Vajda Lajos Stúdiónak, amely a hetvenes években a fiatal, kísérletező művésznemzedék egyik legfontosabb műhelyévé vált. A csoport tudatosan vállalta a szentendrei modern művészet szellemi folytatását, miközben nyitott maradt más művészeti ágak – zene, színház, irodalom, fotó, performansz – felé is. Aknay János 2004 és 2008 között a stúdió elnökeként is aktívan formálta a közösség szakmai irányait.
Angyalok, díjak és maradandó örökség
Képeinek egyik legismertebb motívuma az angyal volt, amely hol lírai, hol elvont formában jelent meg, és egyszerre hordozott spirituális és emberi jelentéstartalmakat. Művei számos hazai és határon túli közgyűjteményben megtalálhatók, köztük a Magyar Nemzeti Galériában és a szentendrei Ferenczy Múzeumban. Művészi és közéleti munkáját rangos elismerések kísérték: 2002-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2010-ben Kossuth-díjat kapott, 2021-től viselte a nemzet művésze címet. Távozásával a magyar képzőművészet egy következetes, letisztult és mélyen emberi hangját veszítette el.
