Babarczi Rolandot, a legendás nevelőedzőt gyászolja a magyar vízilabda
Gyász borul a hazai vízilabda-társadalomra: életének 94. évében elhunyt Babarczi Roland, a sportág egyik legnagyobb formátumú nevelőedzője, akinek neve évtizedeken át egyet jelentett a szakmai alázattal, a következetes munkával és a fiatal tehetségek iránti rendíthetetlen hittel. Távozásával nem csupán egy kiváló szakembert veszített el a magyar póló, hanem egy olyan mestert is, aki egész pályafutását annak szentelte, hogy tudását továbbadja, értékeket közvetítsen, és embereket neveljen a medence partján – és azon túl is.
A Marostól a magyar vízilabda élvonaláig
Babarczi Roland 1932-ben született, úszni pedig Szegeden tanult meg, a Maroson lefelé ereszkedő tutajok között – egy olyan világban, ahol a víz nemcsak közeg, hanem életforma volt. Tizenegy évesen került Budapestre, s 1949-ben kezdett el vízilabdázni, abban az időszakban, amikor a magyar póló már világhírű volt, és a legnagyobbak árnyékában lehetett tanulni, fejlődni. Pályafutása során együtt dolgozhatott az 1932-es és 1936-os olimpiai bajnok csapat tagjaival, s mindig különös büszkeséggel emlegette, hogy részese lehetett a legendás Németh Jamesz passzolási technikájának fejlesztésében.
A katonaság az 1950-es években megszakította játékoskarrierjét, ám a sporttól sosem szakadt el igazán: visszatérése után folytatta a vízilabdát, majd végül a Postás színeiben vonult vissza az aktív játéktól. Ekkor azonban már egyértelmű volt, hogy valódi hivatását nem a gólok lövése, hanem a tudás átadása jelenti.
Az edző, aki generációkat formált
Edzői pályafutását a Postásnál kezdte meg tanulás mellett, ám finanszírozási nehézségek miatt klubot kellett váltania. Csapatával együtt a BVSC-hez került, ahol hamar kiderült: nem mindennapi szakember érkezett Zuglóba. Babarczi Roland irányítása alatt az utánpótlás-nevelés új lendületet kapott, játékosai közül sokan az élvonalig jutottak, sőt, a válogatott kapuján is bekopogtattak.
Tanítványai között olyan neveket találunk, mint az olimpiai bajnok Horkai György, Gém Zoltán, vagy a későbbi sportvezető Tóth Sándor. Munkájának eredményeként a vízilabda a BVSC legeredményesebb szakosztályává nőtte ki magát: 1980-ban a klub bronzérmet szerzett a felnőtt bajnokságban, s tizennégy év után újra dobogóra állhatott az élvonalban – ez a siker egy egész korszak megkoronázása volt.
Sikerek vidéken és a válogatottnál
Családi okok miatt ezt követően Szolnokra került, ahol szintén maradandót alkotott, bizonyítva, hogy szakmai tudása nem helyhez kötött, hanem mindenhol értéket teremt. Itt érte el edzői pályafutása egyik legkülönlegesebb mérföldkövét: ő vezette ki az első ifjúsági világbajnokságra a magyar válogatottat, amely a Szovjetunió és Kuba mögött bronzérmesként zárt – történelmi siker volt ez a hazai utánpótlás számára.
1987-ben Tatabánya következett, majd 1988-ban visszatért a BVSC-hez, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott. Nemcsak edzőként, hanem szakmai iránytűként is meghatározó szerepet játszott a klub életében, és generációk tekintettek rá mesterként, tanácsadóként, példaképként.
A szövetség szolgálatában, a háttér csendes hőseként
1992-ben a szövetség szakmai felelősnek jelölte ki, ahol újabb arcát mutatta meg annak a tudásnak és precizitásnak, amely egész életét jellemezte. Az 1976-os korosztállyal dolgozott, amelynek soraiban olyan klasszisok bontogatták szárnyaikat, mint Fodor Rajmund, Kiss Gergely vagy Vári Attila – mindannyian egy korszak meghatározó alakjai lettek később.
HirdetésKésőbbi éveiben a hazai versenynaptár összeállításában, a versenykiírások elkészítésében, valamint a mérkőzések archiválásában is pótolhatatlan munkát végzett. Legendás volt memóriája és alapossága: ha valakinek bármilyen adatra, statisztikára vagy régi eredményre volt szüksége, Babarczi Rolandhoz fordult, és a válasz szinte mindig pontosan, gyorsan érkezett.
Elismerések, amelyek mögött emberi nagyság állt
Edzői pályáját 1985-ben mesteredzői kitüntetéssel ismerték el, 2003-ban pedig Fair Play-díjat kapott – olyan elismeréseket, amelyek nemcsak szakmai sikereit, hanem emberi tartását, tisztességét és példamutató magatartását is visszatükrözték. Egész életét áthatotta az alázat: játékosként, edzőként és sportvezetőként egyaránt azt vallotta, hogy a munka beszél helyette, a siker pedig mindig csapatmunka eredménye.
Egy korszak zárult le
Babarczi Roland távozásával egy olyan korszak zárult le a magyar vízilabdában, amelyben a tudás, a türelem és az emberség kéz a kézben járt. Tanítványai, kollégái és a sportág iránt elkötelezett közösség egy emberként hajt fejet emléke előtt, mert amit ő adott a magyar pólónak, az túlmutat eredményeken és érmeken: hitet adott, irányt mutatott, és maradandó értékeket hagyott hátra.
Emlékét megőrizzük.
Nyugodj békében, Roli bácsi.
