Mély megrendüléssel érkezett a hír: életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A magyar és a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb alakjától búcsúzik most az ország – egy olyan művésztől, aki egyszerre volt csodagyerek, világsztár és alázatos tanító.
Csodagyerekként indult, legendává vált
1933.augusztus 11-én született Debrecenben, és már egészen kisgyermekként világossá vált, hogy rendkívüli tehetség. Hatévesen – korhatár alatt – Liszt II. rapszódiájának eljátszásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe, első nyilvános koncertjét pedig nyolcévesen adta egy Mozart-emlékesten. Tízévesen már Dohnányi Ernő tanítványai közé került, tizennégy évesen pedig megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Ekkor határozta el: nemcsak zongoraművész, hanem karmester is lesz.
1953-ban szerzett művészdiplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanszékén, ahol Gát József és Hernádi Lajos voltak a mesterei. Életében meghatározó szerepet játszott Kodály Zoltán, aki a család kitelepítése után is támogatta, és közbenjárásával folytathatta tanulmányait.
A világ pódiumain
Nemzetközi karrierje Leningrádban és Moszkvában indult, majd az 1950-es években sorra aratta a sikereket Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban. A brüsszeli verseny nemcsak szakmai áttörést hozott: amikor 1956 végén édesapját a Kádár-rendszer börtönbe vetette, Vásáry személyesen fordult segítségért a belga királynőhöz. Édesapját végül szabadon engedték, a család pedig elhagyta Magyarországot.
Belgiumban, majd Svájcban telepedtek le. 1958-ban megjelent Liszt-lemezét Angliában „az év legjobb lemeze” címre jelölték. 1960-ban Londonban, 1962-ben pedig a New York-i Carnegie Hall színpadán is bemutatkozott. Az emigráció éveiben évente átlagosan száz hangversenyt adott a világ legfontosabb koncerttermeiben.
A Deutsche Grammophon kiadónál készült felvételei világhírnevet hoztak számára, később a Chandos és a Collins gondozásában is jelentek meg lemezei. Rendszeres fellépője volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, az Edinburgh-i Fesztiválnak, a Berlini Fesztiválnak és a BBC Proms koncertjeinek.
Karmesterként is maradandót alkotott
Karmesteri pályája 1970-ben indult a montreux-i fesztiválon, ahol a Liszt Kamarazenekart dirigálta. Ezt követően a Northern Sinfonia, majd a Bournemouth Sinfonietta élén dolgozott, és vezényelte a világ vezető zenekarait a New York-i Filharmonikusoktól a Berlini Filharmonikusokig.
1972-ben tért vissza először Magyarországra, és hamarosan a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara karmestere, majd fő-zeneigazgatója lett. Repertoárján a klasszikus mesterek – Beethoven, Mozart – mellett kiemelt helyet kaptak a magyar kortárs szerzők, köztük Durkó Zsolt, Balassa Sándor és Szokolay Sándor művei. Szívügyének tekintette Dohnányi és Kodály zenekari darabjainak újrafelfedezését is.
A tehetségek szolgálatában
HirdetésNemcsak előadóként és karmesterként, hanem mentorként is maradandót alkotott. 2013-ban megalapította a Vásáry Tamás-ösztöndíjat, 2017-ben pedig létrehozta a Gyermekhíd Alapítványt, amely gyermekotthonban élő fiatalokat segít mentorprogrammal. A magyar tehetséggondozás nagykövete volt, és hivatásának tekintette a fiatal generáció támogatását.
Számtalan kitüntetésben részesült: Liszt Ferenc-díj, Kossuth-díj, Chevalier des Arts et Lettres, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj, Nemzet Művésze díj, valamint a Magyar Szent István-rend. 2023-ban, 90. születésnapján ünnepi hangversennyel köszöntötték a Zeneakadémián.
2024-ben jelent meg a tiszteletére kiadott A kilencvenen túl… Hommage à Vásáry Tamás című kötet, ugyanebben az évben a Bartók Rádió életműdíjjal ismerte el munkásságát.
Egy korszak zárult le
Vásáry Tamás nem csupán kivételes technikájával és zenei intelligenciájával vált halhatatlanná, hanem azzal az emberi tartással is, amellyel a történelem viharaiban is megőrizte hitét a művészet erejében. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Távozásával egy korszak zárult le – de felvételei, tanítványai és az általa közvetített zenei örökség tovább él a koncerttermekben és a hallgatók szívében. 🎹
