🕯️ Születésnapja után egy nappal halt meg a volt NB I-es kapus, Bodolai István
Megrendítő hír érkezett Heves vármegyéből: egy nappal 70. születésnapját követően elhunyt Bodolai István, az egri labdarúgás egyik meghatározó alakja, akit a szurkolók egyszerűen csak „Bodi”-ként emlegettek. A korábbi NB I-es kapus neve hosszú éveken át egyet jelentett a stabilitással, a higgadtsággal és azzal a fajta megbízhatósággal, amelyre egy csapat a legnehezebb pillanatokban is számíthat.
A Polgáron született hálóőr pályafutása legszebb éveit Egerben töltötte. 1983 és 1993 között erősítette az egri együttest, és hamar a klub történetének egyik legjobb kapusaként tartották számon. Nem csupán a jelenlétével, hanem teljesítményével is kiérdemelte ezt az elismerést: kétszer is részese volt annak, hogy az egri csapat feljutott az élvonalba. Azok az évek ma is élénken élnek a szurkolók emlékezetében, akik a lelátóról figyelték, ahogy Bodi bravúrral bravúrt mutat be.
Pályája végére tekintélyt parancsoló számok kerültek a neve mellé: 47 NB I-es, 420 NB II-es és 200 NB III-as mérkőzésen lépett pályára. Ezek a számok nemcsak statisztikák, hanem egy évtizedeken át tartó, következetes munka lenyomatai. Kevés kapus mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időn keresztül meghatározó szereplője volt a magyar labdarúgás második és harmadik vonalának is, miközben az élvonalban is bizonyított.
Egy 2023 novemberében adott interjúban így emlékezett vissza pályafutására: minden komolyabb sikerét Egerhez kötötte, és büszkén beszélt arról, hogy talán ő védte a legtöbb NB I-es mérkőzést az egri klub színeiben. Külön kiemelte a Csank-korszakot, amely alatt nemcsak eredményeket értek el, hanem megtanulták a keménységet és az összetartást is. Élénken élt benne a Videoton elleni idegenbeli győzelem emléke, amikor Kiss Gyula góljával 1–0-ra nyertek – egy olyan meccs, amely a mai napig beszédtéma a régi szurkolók között.
Az aktív pályafutás Eger után sem ért véget számára. Besenyőtelken folytatta a játékot, és egészen 55 éves koráig védett – ami önmagában is ritkaságszámba megy. Ez a kitartás és sport iránti alázat jól mutatta, mennyire a lételeme volt a futball. Nem a reflektorfényért, nem a címekért, hanem a játék szeretetéért maradt a pályán.
Miután szögre akasztotta a kesztyűt, a sporttól akkor sem szakadt el. Játékvezetőként működött, majd edzőként adta tovább tapasztalatait Novajon, Egerszalókon, a Heves megyei ifjúsági válogatottnál, később Nyékládházán. Sok fiatal kapus és játékos köszönheti neki az első tanácsokat, az első biztató szavakat vagy éppen a kemény, de igazságos kritikát.
Hosszas betegeskedés után az egri kórházban hunyt el, egy nappal a 70. születésnapját követően. Távozásával nemcsak egy kiváló sportolót veszített el a magyar labdarúgás, hanem egy olyan embert is, aki egész életét a futball szolgálatába állította.
A pályán mindig ott állt a kapuban, csendesen, koncentráltan, készen arra, hogy ha kell, az utolsó pillanatban is megmentse csapatát. Most azonban végleg letette a kesztyűt. Emlékét a számok, a régi meccsek történetei és mindenekelőtt azok az emberek őrzik, akik látták őt védeni – és akik tudják, mit jelentett Eger futballéletében a név: Bodolai István. 🕯️
