Elmondom, miért döntöttem úgy, ahogy!
Az emberek folyamatosan az anya életének megmentéséről beszélnek, amikor terhesen súlyosan megbetegszik. Én is egy rákos anyuka voltam, akinek az orvosok meg akarták menteni az életét. De képtelen voltam megfizetni érte az árat.
20 hetesen diagnosztizáltak egy agresszív rákos megbetegedéssel, ami azzal is fenyegetett, hogy teljesen elzárja a légutamat.
Sosem fogom elfelejteni, amikor az első orvos felvetette az abortusz lehetőségét, mint szükséges rosszat.
Évekig kezeléseken mentünk keresztül, hogy meg tudjak foganni. Tudtam, hogy inkább meghalok, mint hogy elvetessem a babámat.
Később egy másik orvoshoz mentem, aki felsorolta, hogy milyen problémái lesznek a gyerekemnek, ha nem vetetem el. Én kitartottam a döntésem mellett, mire azt mondta, hogy mindegy, mert valószínűleg úgyis spontán vetélésem lesz.
Végül találtam egy orvost, aki támogatott, és 34 hetesen egészséges kisbabát szültem.
Májusban fogom ünnepelni a tizedik évfordulóját, hogy teljesen rákmentes vagyok, és van egy gyönyörű 10 éves kislányom, aki mindig emlékeztet rá, hogy néha az orvosok is tévedhetnek!
