Csaknem kétszáz éves tradíció
A szódavíz magyarországi népszerűsége Jedlik Ányos bencés szerzetes találmányához köthető. A polihisztor 1826-ban Győrben fedezte fel a módját a mesterséges szénsavas víz előállításának. A nyugat-magyarországi nagyvárosban Jedlik Ányos mellett legnépszerűbb találmányának is emléket állítottak egy szódásszifont mintázó köztéri szökőkúttal.
A szódavíznek kezdetben csak a szerzetes rendtársai örülhettek, ám Jedlik 1828-29-től elkezdett behatóan foglalkozni a mesterséges ásványvizek iparilag is használható előállítási módjával. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz olcsó nagyüzemi gyártása hazánkban, és az a megoldás is, hogy a szifon aljáról egy cső segítségével nyerjük ki a szódavizet annak érdekében, hogy több szén-dioxid maradjon az italban.
Jedlik találmányának köszönhetően hazánkban gyorsan közkedveltté vált a szódavíz. Az iparosok a vásárlói igény miatt gyorsan átálltak a gépek gyártására. Emiatt már a 19. században virágzásnak indult a szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.
Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és visszaváltható üveg szódásszifonokban árulták. A 20. század második felében megjelentek a szifonok, amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. Januártól ezek a patronok már csak eldobható verzióban állnak a hagyományos szódakészítési módszert kedvelő fogyasztók rendelkezésére.
Magyar fröccskultúra
A bor és szódavíz keverékéből készült fröccs 2013-ban került be a Magyar Értéktárba. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle fröccsfajták alakultak ki az elmúlt évtizedekben. A legnépszerűbb a kisfröccs, melyben az arány 1:1, és a hosszúlépés, amelyben 1:2 az arány a szódavíz javára.
A legenda szerint a fröccsöt 1842. október 5-én a Fáy András fóti pincéjében tartott rendezvényen találták fel, ahol többek között részt vett Vörösmarty Mihály és Jedlik Ányos is. A bencés szerzetes magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el.
Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort. WRITER
Forrás : hirado.hu
