Több mint egymillió ember nyomult be Európába tavaly, és a mai napig tízezrek indulnak útnak, pedig többségüket már félúton megállítják. A közel-keleti országokból érkezők állítólag az Iszlám Állam és az ahhoz hasonló terrorszervezetek rémuralma elől menekülnek. De itt sem jó. Sehol sem jó. Meg kéne halni. De miért itt?
Parttalan vita szól arról, hogy a menekült az menekült-e egyáltalán, vagy csak gazdasági bevándorló. A pénz kell-e neki, vagy a biztonság. Épeszű ember pedig tudja, hogy mindkettőben van igazság.
Szíriában élni tényleg szar lehet. De nem költözhet el egy fél ország azért, mert a másikfele megőrült. Ezt a harcot nekik kell megvívniuk egymás között, Európának ehhez már csak azért sem lehet köze, mert a nyugati kultúra sok évszázaddal ezelőtt leszámolt a primitív vallási szélsőségekkel. S persze ezért nem is kellett volna beleszólnia korábban abba, hogy ott mi és miért történik úgy, ahogy.
A "menekültek" azt mondják, nem a nyugati szociális háló, a magas segélyek miatt jönnek. De csak a leggazdagabb országok felelnek meg nekik. És ott is első dolguk a lehető legtöbb pénzügyi igénylést beadni.
Majd amikor feltartóztatják őket a határokon, éhségsztrájkba kezdenek: eldobálják az ajándék ételt és italt, sőt, még attól is elveszik, aki elfogadná. A sajátjaik ellen is irányuló hétköznapi kegyetlenséget már azzal elő lehet hívni, ha csak kérni engedik őket, követelni nem. Őszintén: ezek után elvárható a német, magyar, vagy más európai társadalmaktól, hogy szomorú sorsú, de normális emberekként tekintsenek rájuk, akiken segíteni kellene? Kicsit sem.
"Ha nem tudunk innen továbbmenni, akkor mindannyian itt akarunk meghalni" - mondták a görög-macedón határon lévő idomeni átkelőnél jelenleg is tüntető tömegek,
és senki nem állt oda megmondani nekik, hogy
"Öcsi, nem itt kell megdöglened hanem otthon, miközben a hazádat véded. Na húzzál visszafele!"
Az egész migrációs helyzet kabaréba fordult. Az útnak indulókat nem érdekli, hogy nem várja őket itt senki, pedig butaság lenne feltételezni, hogy ne tudnának a határzárakról. Mindenki tud róluk. Mégis elindulnak, mert abban bíznak, majd megsajnálják őket. Mind a százezret. Mind az egymilliót. Majd mind a tízmilliót. Aztán mi is elindulunk valamerre.
A halálban legalább békében lehetnénk - mondta az apa, miután képes volt a sínekre rántani várandós feleségét és kisbabáját, amiért nem mehettek Ausztriába
