Dolgozók figyelem! Ezek a pénzek járnak Nektek! Rögzíti a Munka Törvénykönyve is!
A munkavállalót megillető költségtérítések
Általános szabályként rögzíti a Munka Törvénykönyve, hogy köteles a munkáltató a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely indokoltan merült fel a munkaviszony teljesítésével [Mt. 51. § (2) bekezdés]. Itt a jogalkotó nem munkabér fizetéséről rendelkezik, hanem a munkáltató érdekében vállalt és a munkavállaló által előlegezett, költség utólagos megtérítéséről (mint például saját telefon használata esetén a telefonköltség, saját személyautó használata esetén üzemanyagköltség).
A jogalkotó több esetben is nevesíti a fenti általános szabályon túl a munkáltató költségtérítés-fizetési kötelezettségét. A Munkajog.hu ismerteti:
- a munkáltató által kötelezően fizetendő munkába járás és hazautazás költségtérítésének,
- a képernyő előtti munkavégzés miatti éleslátást biztosító szemüveg juttatásának szabályai
- a kiküldetés elszámolásának szabályait.
A munkáltató köteles megtéríteni a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet) alapján:
- a munkavállaló (magyar állampolgár vagy EGT-állam polgára) , napi munkába járásának és hazautazásának költségeit.
Napi munkába járásnak számít:
- a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi,
- a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda és visszautazás,
tehát minden olyan alkalom, amikor a munkavállaló munkahelyére utazik munkavégzés céljából.
Hazautazásnak minősül például:
- a tartózkodási helyről ( a munkavégzés rendjétől függően), legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás, ez azt jelenti, hogy nem állandó lakóhelyén lakik a munkavállaló , ilyenkor az állandó lakóhelyére a munkavállaló heti egyszeri utazása.
Lakóhelynek minősül, fő szabály szerint a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely- annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik.
Tartózkodási helynek minősül, annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik ( mint például a munkásszállás), lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül.
Abban az esetben, ha nem EGT-államban található a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye, akkor számára nem biztosítható adómentesen a hazautazás/munkába járás költségtérítése(az adóhatóság által kiadott, nem kötelező érvényű állásfoglalás alapján).
Csak a napi munkába járás költségei fizethetők ki, abban az esetben, ha a munkavállaló állandó lakóhelyéről jár dolgozni.
A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg:
- nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről,
- és arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.
A jogszabály a költségtérítést, a közösségi közlekedéssel történő utazásra vonatkozóan írja elő.
A megtérítési kötelezettség a munkavállaló munkába járását szolgáló:
- teljes árú,
- az utazási kedvezménnyel megváltott,
- az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú,
számlával és a szelvénnyel igazolt bérlet vagy menetjegy árának 86%-ra áll fenn, amennyiben a munkavállaló:
- belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsi osztályán,
- helyközi (távolsági) autóbuszjáraton,
- elővárosi buszon,
- HÉV-en,
- menetrend szerint közlekedő hajón,
- kompon,
- vagy réven utazik a munkavégzés helyére.
- ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1)–(2) bekezdés]
2016-ban havi szinten legfeljebb 35 200 Ft lehet a hazautazás költségtérítésének összege. Viszont nincs megállapított felső határ a napi munkába járás összegére.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben, a munkavállaló részére munkába járás költségtérítése címén nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításakor– a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-ában nem említett – térítés akkor jár:
- nincsen közösségi közlekedés a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között;
- a közösségi közlekedést nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a munkavállaló munkarendje miatt;
- ha a munkavállaló nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;
- óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van a munkavállalónak [39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §].
A munkavállalót további intézkedés nélkül a feltételek teljesülése esetén megilleti a fenti költségtérítés.
Abban az esetben, ha nem jelzi a munkáltató számára a munkavállaló ilyen megtérítési igényét, akkor természetesen a munkáltatónak sem keletkezik fizetési kötelezettsége, a munkáltatónak nem kötelessége azt „kutatni”, hogy a munkavállaló a munkahelyére milyen költségekkel és közlekedési eszközzel utazik.
Kiterjed minden olyan munkavállalóra az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet hatálya, legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ aki napi munkaidejéből, ez alól kivételt képeznek a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkavállalókat:
- a járművek vagy munkagépek vezető-, illetve kezelőfülkéi,
- a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek,
- az elsősorban közhasználatra szánt számítógépes rendszerek,
- hordozható rendszerek, amelyeket nem tartósan használnak a munkahelyen,
- számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek, amelyek, azok közvetlen használatát biztosító kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva,
- az „ablakos írógépek” elnevezésű, hagyományos típusú elektromos, elektronikus írógépek [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdés].
A rendelet értelmében képernyős munkakörnek minősül valamennyi olyan munkakör, amelyben a munkavállaló legalább 4 órán át napi munkaidejéből számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készüléket használ (függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól). Tipikusan Ilyen munkakör a számítógép használatával járó valamennyi munkakör, és például a biztonsági kamerák képét figyelő biztonsági őr munkaköre is.
A munkáltató köteles kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatát a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás előtt a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnál, illetve azt követően rendszeresen, kétévente. A munkavállaló köteles a vizsgálaton részt venni. Abban az esetben, ha azt állapítja meg a vizsgálat, hogy a munkavállalónak éleslátást biztosító szemüvegre van szüksége, akkor a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be rendelet melléklete szerinti beutalóval . A jogalkotó előírja, hogy a munkáltatónak kell a munkavállalót ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel, abban az esetben ha a szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, , [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 6. §].
Nem határozzák meg a szemüveg biztosításához szükséges költségek kereteit a fenti szabályok , de ez nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak el kellene fogadnia korlátozás nélkül a munkavállaló igényét. Így nem köteles a munkáltató megtéríteni egy márkás szemüvegkeret és lencsepár például 100 000 Ft-ot meghaladó költségét. Ugyanis már önmagában azzal eleget tesz a jogszabályi kötelezettségeknek a munkáltató, ha a legolcsóbb, a szakvizsgálaton előírt lencsét és annak rendeltetésszerű használatához szükséges keretet biztosítja [50/1999. (XI. 3.)EüM rendelet 2. § d) pont].
számos munkáltató alkalmazza azt a módszert, a gyakorlatban hogy minden munkavállaló önállóan választhatja ki az általa használni kívánt szemüveget (szakvizsgálat eredményének megfelelő), a munkáltató pedig egy fix összeg erejéig téríti meg annak ellenértékét. egészen addig jogszerű lehet, ez a megoldás, amíg valóban elegendő a minimális feltételeket teljesítő lencse és keret megvásárlásához a munkáltató által vállalt megtérítési összeg. Ilyen esetben a munkavállaló maga dönthet úgy, hogy drágább szemüveget választ a minimális feltételeket teljesítőnél és az ebből eredő többletköltségek viselését önként vállalja.
Természetesen a szemészeti szakvizsgálat elvégzése egyik megoldás esetében sem kerülhető meg, mert az állapítja meg, hogy a munkavállalónak pontosan milyen szemüvegre van szüksége.
Forrás : http://munkajog.hu
