Szülei huszonhárom éve autóbalesetben elhunytak,hozzátartozókat nem találtak ,mivel az édesanya és az édesapa otthonban nevelkedett.Ő is árvaházba került.
Nem is értette mi folyik körülötte,hisz még csak 4 éves volt. Elmaradt a "jó reggelt csillagom hogy aludtál",anya ölelő karja,a meleg kakaó....Hónapok teltek el ,Benedek vigasztalhatatlan volt,legtöbbször az ablakban állt és sírdogált. Az árvaház dolgozói,Sanyi bácsi a kertész,Magdi néni a szakács próbált virágokkal,édességekkel kedveskedni a kicsi fiúnak,nem nagy sikerrel.
Elérkezett a december,decembernek is az 5. napja Mikulás. Az otthonban már elkészültek a mikuláscsomagokkal,amiben egy szelet csoki,egy narancs és egy kis földimogyoró volt,se több ,se kevesebb.Ennyi jutott csak mindenkinek!
Késő délután meg is érkezett minden gyermek nagy örömére a mikulásbácsi.Benedek hosszan nézte a mikulást majd ragyogó szemmel nevetve szaladt felé,azt kiabálva hogy apukám,drága apukám. Sanyi bácsinak vagyis a "mikulásnak" könny szökött a szemébe ,hónapok óta nem látta Benedeket még csak mosolyogni sem, nemhogy hangosan nevetni. Gyengéden az ölébe ültette és épp azon tanakodott,hogyan értesse meg ezzel a kisgyerekkel hogy ő nem az apukája,amikor Benedek megszólalt.
