„Az Ecseri út-Pöttyös utca környékén felszállt egy vak hölgy vakvezető kis segítőtársával jól láthatóan a jellegzetes VAKVEZETŐ KUTYA feliratú hámmal rendelkezett. Azonban...
Az alábbi történetre a Pesten Hallottam Facebook csoportban bukkantunk:
„Az Ecseri út-Pöttyös utca környékén felszállt egy vak hölgy vakvezető kis segítőtársával (aki egy tünemény zsömiszínű labrador), jól láthatóan a jellegzetes VAKVEZETŐ KUTYA feliratú hámmal rendelkezett.
Azonban SENKI NEM VOLT HAJLANDÓ ÁTADNI HELYÉT A HÖLGYNEK, szegény pedig jobbra-balra billegett, próbált erősen kapaszkodni, megszeppent kis kísérőjét próbálta magához húzva nyugtatni.
Szegény hölgy kénytelen volt egészen a Deák-térig ebben az enyhén kellemetlen pozícióban utazni, mígnem valaki leszállt, akkor odasegítettem egy felszabadult ülőhelyre. Egészen addig a sorban mindenki csak bámulta a "jajdecuki" kutyust, és a szerencsétlen hölgyet.
A képen látható srác a telefonját nyomkodta végig, néha-néha felnézve onnan a kutyust figyelte, a mellette utazó két lány szintén ugyanígy viselkedett.
Látva a helyzetet komolyan egyikük se tudta volna átadni a helyét?! Én megértem, hogy minden reggel rendesen harc folyik az ülőhelyekért a metrón, de úgy gondolom alap dolog egy idős/mozgássérült/terhes embernek átadni az a nyomorult helyet pár megálló erejéig...
Sajnos a hasonló esete mindennaposak Magyarországon.
Miért nem figyelünk egymásra? A kis gesztusok semmibe sem sem kerülnek, ám annyi mindent jobbá tehetnek!!!
Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani!
