Az Irigy Hónaljmirigy alapító tagja, Ambrus Zoltán sok év kihagyás után újból visszatér a zenekarba. Zoli 2010 óta nem tagja az együttesnek. A februári nagykoncerten azonban ismét színpadra áll az évek óta alkalmi munkákból élő énekes.
Ambrus Zoltán élete 2005-ben vett 180 fokos fordulatot, amikor súlyos autóbalesetet szenvedett. A zenész csodával határos módon túlélte az életveszélyes sérüléseket, azonban hosszú évekig lábadozott, ezalatt zenésztársai végig támogatták. Ambrus felépülése után, egészen 2010-ig járt fellépni a zenekarral, majd fizikai állapota miatt végleg abbahagyta a koncertezést.
Ambrus Zoltán a 
-nak elmondta, hogy jelenleg egy hangstúdióban dolgozik, viszont még mindig fáj a szíve, ha a régi szép időkre gondol és már nagyon várja az újabb közös munkát a fiúkkal.
“Várom, hogy a koncerten újra felidézzük majd a régi emlékeket. Hiányoznak a szép pillanatok, amiket együtt éltünk meg. Még mindig jóban vagyunk. Ha megkérnének, hogy legyek újból a zenekar tagja, akkor örömmel mondanék igent...”
De hogy a végleges visszatérésre mennyi az esély, azt egyelőre nem tudni. Bár Ambrus Zoltánról a Mirigyes fiúk már többször elmondták, hogy a zenekar örökös tagjának tekintik és a nagyobb bulikra mindig meghívást kap majd, egyelőre úgy tűnik, hogy nem fűzik szorosabbra a kapcsolatot.
“Ha számunkra kiemelt események vannak, akkor mindig felkérjük a Zolit, ha van kedve, de ez nem azt jelenti, hogy ő vissza akar térni, csak ezeket az ünnepeket, úgy mint a Mirigy család tagja, velünk tölti.” – mondta el Sipos Tamás, aki éppen legújabb klipjük forgatásán mesélt arról, hogy miért ért véget a közös munka.
Az Irigy Hónaljmirigy 1990-ben, egy szilveszteri bulin alakult meg, a fiúk azóta szinte minden napot együtt töltenek, több nehéz pillanatot is megéltek együtt, de 27 év alatt nem volt közöttük nagyobb konfliktus.
“A bajban ismerszik meg a jó barát. Voltunk mi már sokszor mélyponton, például amikor az Ambrus Zoli balesete volt, ami a csapat életében az egyik legnehezebb időszak volt. De akkor is összefogtunk és átlendítettük egymást a nehézségeken, amennyire lehetett.”
ripost
