Nos, itt kezd trükkössé válni az egész. Kiderült, hogy az anyós beszélte rá a névváltoztatásra, miközben én aludtam a sürgősségi császármetszés után. Tudni kell hozzá, hogy több állammal odébb él a férjem anyja, szóval ez az egész telefonon keresztül zajlott. Próbálta meggyőzni a férjemet, hogy adjon egy olyan nevet a fiunknak, amit én gyűlöltem.
Mivel a férjem ezt túl drasztikusnak gondolta, ezért csak egy betűt cserélt ki benne, ahogy azt az anyós kívánta. Ő ugyanis úgy gondolta, hogy a ‘Finlay’ sokkal maszkulinabb, mint a ‘Finley’.
A férjem anyja mindig is egy manipulátor volt és éreztem, hogy soha nem kedvelt engem. De most egyértelműen kinyilvánította tiszteletlenségét.
Képes volt bemagyarázni a férjemnek, hogy rendben van, ha hazudik nekem egy olyan dologgal kapcsolatban, ami amúgy nagyon is komoly, hiszen a gyermekünk nevéről van szó.
Persze ehhez a férjemre is szükség volt, de próbálunk ezen túljutni. Mindamellett úgy gondolom, hogy az anyósommal is beszélnem kellene. Én kezdeményezzem, vagy a férjemnek kellene beszélnie vele erről? Esetleg tegyük meg közösen? Mi lenne a helyes?”
A poszt vég nélküli hozzászólás áradatot generált, melyek között voltak, akik bátorították az anyukát, viszont akadtak, akik túlzásnak ítélték meg a reakcióját.
Te mit gondolsz? Persze, csak egy betűről van szó, de mennyire tisztességes dolog ilyet tenni, ha a szándékot vizsgáljuk a betű mögött?
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
