Geraldnak fogalma sem volt róla, hogy mi az oka annak, hogy a nő eladta a kiságyat. Látta, hogy Valerie eladja a bébi ruhákat is, és csak feltételezni tudta, hogy a gyereke valószínűleg idősebb lett, és már nem volt szüksége ezekre a holmikra.
Később tudta meg a feleségétől, aki szintén részt vett a vásáron, hogy beszélgetett Valarie-vel, és megkérdezte tőle, hogy mennyi idős a gyermeke. Valarie elmondta, hogy a baba júliusban halt meg, amitől megszakadt a nő szíve.
Gerald betette a kiságyat a kocsijába és a feleségével együtt hazamentek. Út közben a felesége elmondta neki Valerie történetét. Rájöttek, mennyire sokat jelentett a kiságy Valerie-nek és hogy miért hezitált annyit, hogy eladja. Úgy döntöttek, hogy visszaadják neki a bútort.
Gerald azonban azt is megértette, hogy ugyanolyan fájdalmas lenne Valerie-nek, ha ilyen formában maradna, így elhatározta, hogy átalakítja egy kis paddá, mintha Noah-nak állított emlékművet varázsolna belőle.
Egy héttel később Gerald elment Valerie házához. A kihasználatlan kiságy most egy gyönyörű kicsi padként foglal helyet az otthonukban Noah emlékére.
Valerie könnyekben tört ki a kedves idegen csodálatos gesztusára.
“Csodálatos, hogy még mindig vannak jó emberek a világban. Ez is bizonyíték rá!“- nyilatkozta Valerie.
