Az MNB-s javaslat másik sarkalatos pontja, hogy a családi adókedvezményt figyelembe vennék a nyugdíjalapnál. Simonovits szerint viszont alapból eltúlzott a nagycsaládosok adókedvezményének mértéke a kétgyerekesekéhez képest, ez a javaslat pedig tovább növelné az aránytalanságot. Ráadásul az MNB „szegénynyomorító” egyszámjegyű szja-tervéhez sem passzol.
Simonovits András nyugdíjszakértő az Élet és Irodalomban megjelent cikkében azt írja, hogy az eredeti javaslattevők, Botos József és Botos Katalin konkrét számokat is bedobtak (igaz, ezek a számok az MNB 330 pontjában nem szerepelnek): kétgyermekeseknek maradna a korábbi nyugdíj, többletgyermekenként 20 százalék adódik hozzá, 0 és 1 gyermek esetén pedig 40 és 20 százalék vonódna le. (Levonásról, a gyermektelenek büntetéséről az MNB-javaslatban egyébként nincs szó.)
A harmadik fontos MNB-javaslat értelmében alanyi jogú tagság járna a kiegészítő nyugdíjalapokban. Simonovits felidézi: a viselkedési közgazdaságtan egyik alapvető felismerése szerint noszogatni kell az embereket, hogy saját érdekükben cselekedjenek. Mielőtt azonban ezt a rendszert bevezetik, jó lenne látni, „hogy a kormány végre kiteríti kártyalapjait az asztalra, és bevallja, hogy erre van/lesz szükség, mert a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan”. A reálbérrobbanás miatt elszaladnak az induló nyugdíjak, míg a járulékkulcs 2016-22 között feleződik.
