Bogdán László:"Lányokat vittem - szülőszoba helyett - az egyetemre.Az nem kultúra kérdése, hogy 12 évesen a szülőszobán landolj."
Beszéltem sok, a faluban élő emberrel. Nem tagadták, az elején nehéz volt, maguk sem hittek abban, hogy mindaz, ami elindult 2006-ban, annak eredménye lesz. Amikor csodáról beszélünk, akkor látnunk kell, nincs szó varázslatról, kemény, kitartó munkára, és hitre volt szükség. A falu és polgármestere --nem gondolom, hogy elfogult vagyok-, egymásra talált. A 400 fős településen ma jó élni, ma van munka, van miből élni, és látszik, épül a jövő is. Aki nem hiszi, menjen el Cserdibe, győződjön meg róla személyesen.
A díj odaítélése is mutatja, a civil társadalom nagyra értékeli azt a munkát, amelyet Cserdi polgármestere végez. Nagy eredménynek tartják, hogy a településen lakók megérezik a munka fontosságát és értékét, és nem kéregetni akarnak, hanem tenni. Az ott élőknek nem kell lehajtott fejjel járniuk, megbecsült tagjai a közösségnek.
Napjainkban nagyon sok kistelepülésen szinte csak a közmunka biztosítja, hogy ne haljanak éhen az emberek. Közös felelősségünk van abban, hogy a jobb életre vágyó magyar emberek számára felcsillanjon a reménye a szegénységből való kitörésre. A Cserdiek példája követésre méltó. Látszik, ha egy közösség ki akar törni a nyomorból, nem segélyből akar megélni, akkor erre van lehetőség.
Meggyőződésünk, hogy egy példamutató polgármester elismeréséről van szó, aki megmutatta, miképpen lehet a romákat beilleszteni a többségi társadalomba.
Nem szavakkal, hanem mindennapos munkával érte el azt, hogy ma Cserdin mindenki dolgozik, csak pár ember él közmunkából.Bogdán László egyszer úgy fogalmazott: "Nem akarnak a cserdiek egy tál pörköltes emberek lenni, többnek érzik magukat annál, hogy ezeket a címkéket, stigmákat rájuk akasszuk "
