Gyászol az egyház és a hívő közösség: elhunyt Varjú Imre kanonok atya
„Az Úr hűséges szolgája hazatért” – így emlékeznek a hívek arra a papra, akinek neve évtizedeken át egyet jelentett az állhatatossággal, az alázattal és a rendíthetetlen hittel. Varjú Imre protonotárius kanonok, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tisztelendő papja 2025. június 13-án, életének 93., papságának 69. évében elhunyt. – tájékoztatta a hírt a Magyar Kurírnak Eredics Gergő érseki titkár.
Szolgálat és szenvedés: egy hivatás öröksége
Varjú Imre 1932. november 26-án született Endrődön, egy szegény, de mélyen vallásos családban. Életének irányát már egészen fiatal korában kijelölte: a papi hivatás iránt érzett elhívása sosem ingott meg. 1956. június 17-én szentelték pappá Vácon. Az alig pár hónappal később kitörő forradalom azonban próbára tette nemcsak hazáját, de őt is – papként, emberként és magyarként.
A szabadságharc napjaiban, a megtorlásokkal dacolva, több paptestvérével együtt kórházakban segédkezett, és iratokat sokszorosított. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a rendszer ellenségének bélyegezzék. Letartóztatták, és a hírhedt márianosztrai börtönbe zárták, ahol két és fél évet töltött elzárva a külvilágtól. 1959 májusában általános amnesztiával szabadult, de élete ettől kezdve sem lett egyszerűbb – állandó megfigyelés alatt állt, mint oly sok egyházhoz hű lelkipásztor a kommunista rezsim idején.
Közösségépítő munka vidéken és Budapesten
Szabadulása után sem fordított hátat hivatásának. Lelkipásztori munkáját kisebb falvakban kezdte újra, majd a főváros különböző pontjain – Újpest, Soroksár, Rákospalota – szolgált. Pestszentlőrincen huszonöt évig tartó szolgálata alatt vált igazán ismertté és elismertté: közössége támogató lelkészként, kiváló szónokként és rendkívül empatikus emberként tekintett rá.
Egyik híve így emlékezett róla:– „Nemcsak pap volt. Apa, barát, tanácsadó, vigasztaló, aki nem félt elmenni a legszegényebb, legelhagyatottabb emberhez sem. És mindig mosolygott, még a legnagyobb fájdalmak idején is.”
A budavári Mátyás-templom papjaként vonult nyugalomba
HirdetésAz ezredforduló után Erdő Péter bíboros hívására a Budai Vár szívében, a Mátyás-templomban szolgált tovább, ahol nemcsak a hívek, hanem a turisták, zarándokok is megismerhették mély hitű, csendes, de annál határozottabb személyiségét. 2010. augusztus 1-jén vonult nyugdíjba, de továbbra is aktívan részt vett közösségi eseményeken, misézett, tanított, lelkigyakorlatokat vezetett.
Szellemi öröksége él tovább
Varjú Imre atya halálával nemcsak egy embert veszített el az egyház, hanem egy korszak tanúját. Egy olyan korszakét, amelyben a hit vállalása nemcsak spirituális, hanem politikai bátorságot is igényelt.
A temetéséről később intézkednek, de már most sokan jelezték: szeretnének ott lenni, hogy méltó módon búcsúzhassanak el attól az embertől, aki nemcsak Isten szolgája, hanem a közösség alappillére is volt.
„Hittel élni, hittel szolgálni – ez volt az ő útja” – fogalmazta meg egykori tanítványa.
Nyugodjék békében, Varjú Imre atya. Az örök világosság fényeskedjék neki. ✝️
