🕯️ Gyászba borult a hazai zenészvilág: elhunyt Éry Balázs
Megrendítő hír rázta meg a hazai zenei életet: 64 éves korában váratlanul elhunyt Éry Balázs zeneszerző, zongoraművész és producer, akinek neve talán nem mindig szerepelt óriásbetűkkel a plakátokon, de munkája ott rezgett dalok százainak minden hangjában, minden finoman elhelyezett csendjében.
A szomorú hírt a közösségi oldalán jelentette be Fodor János, aki személyes, megrendítő sorokkal búcsúzott kollégájától és barátjától. A bejegyzésben felidézte Éry Balázs legendás műsorát is, amely a Bézs Rádióban futott, és amelynek már a címe is sokatmondó volt: Csend a lelke mindennek.
„Csendes most minden. Olyan a csend, hogy most fáj.” – írta, majd megosztotta Balázs gondolatait a zenéről és a csendre való képességről, arról az empátiáról, amely nélkül a zene puszta zaj maradna. A sorok ma különös súllyal csengenek: mintha maga az alkotó búcsúzna bennük.
A háttérben alkotott, de a szívekben szólt
Éry Balázs több mint száz hanglemez elkészítésében működött közre, és a magyar könnyűzene meghatározó alakjaival dolgozott együtt. Zongoristaként, hangszerelőként és producerként is kivételes érzékenységgel nyúlt minden dalhoz.
Dolgozott többek között Gerendás Péter, Bródy János, Caramel, Neoton Família és Korál mellett számos más előadóval is. A stúdió falai között csendben, alázattal, mégis meghatározó módon formálta a dalok hangzását.
Nemcsak a könnyűzenei produkciók világában alkotott maradandót: filmzenéket is komponált – köztük a Ceasefire, a Burundis és a Dog's Life című alkotásokhoz –, valamint számos reklámfilmhez is készített zenét, többek között a Rama és a Diego számára.
A csend mestere
Akik ismerték, egybehangzóan állítják: nemcsak kivételes zenész volt, hanem jó ember is. Olyan alkotó, aki nem a rivaldafényért dolgozott, hanem azért, hogy a dal megszülessen, hogy a hangszer megszólaljon, hogy a csend a megfelelő pillanatban törjön meg.
HirdetésGondolatai a csendre ma különösen erősen hatnak:
„A zene az empátia művészete. Hogy hatni tudjon, hogy érzékeljük, felfogjuk a zene ‘üzenetét’, külső és belső csendre van szükségünk – a hallás képességére.”
Éry Balázs hitt abban, hogy a világ egy nagy csend, amelyet az ember időről időre zenével tölt meg. Ő a saját remekműveivel törte meg ezt a csendet – péntek délben a rádióban, vagy épp egy stúdió félhomályában, amikor megszületett egy új dal.
Most azonban valóban csend van.
A magyar zenei élet egy érzékeny, alázatos és kivételes tehetségű alkotót veszített el. Neve talán nem mindig állt a reflektorok fényében, de a hangja – a zongora billentyűin keresztül, a hangszerelések finom rétegeiben – ott marad a dalokban, amelyek tovább élnek.
Vigye a szél magasba és messzire. 🕯️
