Megdöbbentő veszteség – 45 éves korában elhunyt Kovács Attila, a Semmelweis Egyetem legendás fotósa 💔📸
Felfoghatatlan fájdalom érte ma a Semmelweis Egyetem közösségét: hosszú, méltósággal viselt betegség után, mindössze 45 éves korában elment Kovács Attila, az intézmény hivatalos fotósa, akinek képei és személyisége örökre beírták nevét a magyar egészségügyi és kulturális élet történetébe.
Az egyetem saját halottjaként búcsúzik tőle, kollégái pedig egyöntetűen úgy emlékeznek: Attila nem csupán fotós volt – ő volt a Semmelweis lelke, aki minden mosolyt, minden könnyet, minden fontos pillanatot képes volt elkapni a kamerájával.
📷 A pillanatok örök mestereAttila több mint egy évtizeden át volt jelen az egyetem mindennapjaiban: az ünnepélyes évnyitóktól a megható diplomaátadókon át a gólyatáborok vidám forgatagáig, de ugyanúgy ott volt műtőkben, laborokban és kórházi folyosókon. Ha kellett, állami rendezvényeken, a Sándor-palotában, vagy épp a Terrorelhárítási Központ gyakorlatait örökítette meg. Munkája minden egyes képkockán érezhetően szívből jött.
🌍 A koronavírus-járvány frontvonalában2020 tavaszán, a járvány legsötétebb hónapjaiban, beöltözve, a fertőzésveszélyt vállalva dokumentálta a klinikák mindennapjait. Ezek a képek nemcsak az egyetem történetébe, hanem az ország kollektív emlékezetébe is bevésődtek – és bebizonyították, hogy a fényképezőgép lehet fegyver a felejtés ellen.
Hirdetés💼 Pályája és örökségeAttila 2011-ben csatlakozott az egyetemhez, és hamar az első, kizárólag fotósként dolgozó munkatárs lett. Nevéhez fűződik az egyetemi fotóarchívum létrehozása, amely ma 220 ezer képet tartalmaz – ezeknek közel felét ő készítette. Ő adta meg az intézmény modern vizuális arculatát, és képei nélkül ma elképzelhetetlen lenne a Semmelweis kommunikációja.
💬 Az ember, aki mindenkit ismertKedvessége, alázata és figyelmessége miatt mindenki szerette. Nemcsak a fotózás érdekelte – szabadidejében szintetizátorokat épített, rajongott a természettudományokért, és mindenben a fejlődést kereste.
🌌 Álmok, amelyek beteljesületlenek maradtakBár betegsége lassan elvette az erejét, Attila sosem veszítette el a reményt. Tervei között szerepelt egy amerikai út, a sarki fény megtekintése és még számtalan fotós kaland. Még a betegágyon is viccelődött, és ha tehette, részt vett a munkában.
„Hiányát szavakkal kifejezni nem lehet. Emlékét örökké őrizzük.” – búcsúztak tőle munkatársai.
🕯 Nyugodj békében, Attila! – képeid és történeteid örökké velünk maradnak.
