Deutsch Tamás saját Facebook-oldalán megosztott nyilatkozatában élesen bírálta a választást megnyerő Tisza Pártot. A Fidesz politikusa szerint a győzelem utáni első időszak még az ünneplésről, a kampány lendületéről és a kommunikációs sikerekről szólhat, de hamarosan eljön az a pillanat, amikor a politikai szereplőknek már nem üzenetekkel, posztokkal és szlogenekkel, hanem döntésekkel kell bizonyítaniuk.
Deutsch Tamás a bejegyzésben így fogalmazott:
„Ez az egy hónap ez a legcsodálatosabb, legédesebb, legfelelőtlenebb időszaka a győztes Tisza Pártnak, mert a választást megnyerték, siker, joggal érzik annak, nagy siker, amit elértek. A Fidesznek egy nagy vereség, és ugyanezt lehet csinálni, mint a kampányban. Dumálni, dumálni, dumálni, Facebook-post, anyázni mindenkit, ilyen hangzatos félmondatos szlogeneket csinálni. 007-es fotókat csinálni, lehet, hogy kardjába dől a leendő miniszterelnök, de szeretném elmondani, hogy ez én, a Fidesz-tagságomnak a száma az 007-es. Én vagyok a hetes számú tagsági könyvnek a birtokosa, úgyhogy ő még a csattogós lepkét tologatta az óvodában, amikor én már 007-es voltam, mint közéleti szereplő. Zárójel bezárva, utánérzés, plágium, gyenge poszt. Tehát ezt lehet csinálni, de ennek vége van. Mindenki ügyes-bajos dolgaiban el kell járni. Sok sikert kívánok. A dumának vége, döntéseket kell hozni, kormányozni kell, majd meglátjuk, hogy az hogy megy.”
A megszólalás központi üzenete világos: Deutsch Tamás szerint a kampányidőszak logikája és a kormányzás logikája teljesen más. A politikus azt állítja, hogy a választási győzelem után a Tisza Pártnak már nem elég hangzatos mondatokkal, közösségi médiás üzenetekkel és látványos politikai gesztusokkal jelen lennie, hanem konkrét döntéseket kell hoznia.
A „007-es fotókra” tett utalás személyes élű odaszúrásként jelenik meg a nyilatkozatban. Deutsch ezzel saját politikai múltját állítja szembe a Tisza kommunikációjával, amelyet utánérzésnek és gyenge politikai gesztusnak nevez.
A bejegyzés hangvétele kifejezetten gúnyos és konfrontatív. Nem szakpolitikai kritikát fogalmaz meg, hanem politikai karakterrajzot ad: a Tiszát olyan erőként mutatja be, amely szerinte a kampányban erős volt, de a kormányzati felelősség próbája még csak most következik.
A megszólalás azért is figyelemre méltó, mert egyszerre ismeri el a Tisza választási sikerét és a Fidesz vereségét, miközben rögtön át is helyezi a hangsúlyt a következő politikai kérdésre: képes-e a győztes párt a kampánykommunikációból átlépni a kormányzás világába?
Deutsch Tamás üzenete röviden így foglalható össze: a választási győzelem önmagában még nem kormányzóképesség. A politikai szlogenek után most következik az a szakasz, amikor a választók már nem csak beszédet, hanem teljesítményt is várnak.
