Ezzel a megállapítással ment szembe a Kúria döntése, amelynek köszönhetően a PhD. időszakot is elismerték szolgálati időnek:
-
Hirdetés
- a felperes doktoranduszi jogviszonyban állt, és nem aspiráns, és nem doktorjelölt jogviszonyban , ezért ez alatt az időtartam alatt hallgatói jogviszonyban állt (Felsőoktatási törvény 27. § (1) bekezdése).
- A doktori képzés a felperes doktori jogviszonyát eredményező 36 hónap, 3 év tanulmányi időtartamú posztgraduális szintű (tovább)képzésnek számít, célja a doktori (PhD.) fokozat megszerzése.
- A felperes nem több (más) képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokat folytatott ez alatt az időszak alatt ( doktoranduszi ideje) , hanem a meglévő képzettségét emelte magasabb szintre. Ezért ismerhető el ( járulékfizetés nélkül ),a posztgraduális képzés szolgálati időként.
- Az 1998. január 1. napját követő időtartamra vonatkozóan, a Tny. 41. §-a alapján a felsőfokú tanulmányok ideje szolgálati időként nem ismerhető el, mert szolgálati időként csak azok az időszakok ismerhetők el, amelyre a nyugdíjjárulékot fizettek.
- január 1. után a szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodást lehetett kötni a Tbj. 34. § (5) bekezdése értelmében , például a doktorandusz képzés idejére vonatkozóan is, ennek a megállapodásnak az alapján bizonyos meghatározott mértékű nyugdíjjárulékot kellett fizetni.
A Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és úgy döntött:
- szeptember 1-jétől 1997. december 31-éig terjedő doktoranduszi ideje alatt hallgatói jogviszonyban volt, ennek alapján ez az időszak szolgálati időnek minősül-
- viszont az 1998. január 1-jétől 1999. augusztus 31-éig terjedő időtartamra a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával .
A cikk az adozona.hu cikke alapján készült.