Dopeman a Hotel Lentulai című műsorban próbálta megfejteni, mi vezethetett a Fidesz választási vereségéhez. A beszélgetésben szóba került Magyar Péter megjelenése, a kampány hibái, a fiatalabb generációk gondolkodása, a közösségi média szerepe, és általában az is, hogyan veszítette el a Fidesz azt a fajta politikai lendületet, amelyre korábban építeni tudott.
Az interjú legnagyobb visszhangot kiváltó része azonban nem egy kampánytechnikai elemzés volt, hanem egy mondat Orbán Viktor fizikai állapotáról.
Dopeman így fogalmazott:
„A miniszterelnöknek nem kellett volna így elhízni. Ezt nagyon őszintén mondom. Tehát versenyképességet kell mutatni.”
Lentulai Krisztián erre visszakérdezett, hogy szerinte ez szavazatokban is mérhető-e. Dopeman válasza egyértelmű volt:
„Mérhető. Igen. Igen, mérhető.”
Ez a kijelentés azért lett különösen erős, mert Dopeman nem egyszerű magánvéleményként beszélt Orbán Viktor külsejéről, hanem politikai összefüggésbe helyezte azt. Azt állította, hogy egy miniszterelnöknek „versenyképességet kell mutatni”, és ebből a logikából nála következett az is, hogy a vezető fizikai megjelenése, kiállása, energiája és látványa politikai hatással bírhat.
Fontos pontosítani: Dopeman nem azt mondta, hogy a Fidesz kizárólag Orbán Viktor elhízása miatt veszített. Ennél árnyaltabban fogalmazott. A beszélgetés egészében több okot is érintett, de a miniszterelnök fizikai állapotát is olyan tényezőként említette, amely szerinte akár szavazatokban is mérhető lehet.
A gondolatmenet Magyar Péter megjelenéséről indult. A műsorban szóba került, hogy sokak szerint Magyar Péternek jól áll a zakó. Dopeman erre reagálva azt mondta, nem kellene úgy tenni, „mintha az Adoniszt választottuk volna meg”, majd Alain Delont és Harrison Fordot hozta példaként olyan férfiakra, akiknek szerinte valóban jól áll a zakó.
Vagyis miközben próbálta kisebbíteni Magyar Péter külső előnyét, közben maga is elismerte: a politikában számít a látvány. Számít, hogyan áll valakin az öltöny. Számít, milyen energiát sugároz. Számít, hogy egy vezető frissnek, erősnek, magabiztosnak, vagy éppen fáradtnak és nehézkesnek tűnik.
És itt válik igazán érdekessé Dopeman mondata Orbán Viktorról.
A Fidesz politikai karakterének hosszú ideig központi eleme volt az erő. Az erős vezető képe. A küzdő, harcos, sportos, „nemzeti macsó” politikus képe. Orbán Viktor politikai imázsa sokáig erre is épült: futball, sport, küzdelem, keménység, állóképesség, erőpolitika.
Dopeman kijelentése ebbe a rendszerbe ütött bele. Mert ha egy politikai oldal éveken át az erő látványára építi a vezetőjét, akkor egy ponton a látvány megváltozása is politikai jelentést kaphat.
Nem azért, mert egy ország sorsa testsúlyon múlna. Hanem azért, mert a politikában a test is üzen. A kiállás is üzen. Az arc, a mozgás, a tempó, a ruha, a kamera előtti jelenlét mind része annak, amit a választó érzékel.
Dopeman állítása tehát nem egyszerűen az volt, hogy Orbán Viktor elhízott. Hanem az, hogy szerinte ez már nem fér össze azzal a versenyképességi képpel, amelyet egy miniszterelnöknek mutatnia kellene.
Ez persze vitatható állítás. Lehet mondani, hogy egy politikust nem a külseje, hanem a döntései alapján kell megítélni. Lehet mondani, hogy a testsúly emlegetése könnyen átcsúszik személyeskedésbe. És lehet mondani azt is, hogy egy választási vereség okait nem érdemes a zakó, a has vagy a kamerakép szintjén keresni.
De Dopeman mondata éppen azért lett ennyire feltűnő, mert egy valós politikai jelenségre tapintott rá, még ha nyersen és vitatható módon is. Arra, hogy a választók nemcsak programokat hallgatnak, hanem benyomásokat is gyűjtenek. Nemcsak azt nézik, mit mond egy vezető, hanem azt is, hogy mennyire tűnik hitelesnek, energikusnak, jelen lévőnek.
A politikai versenyben a látszat nem minden, de nem is semmi.
Dopeman más kijelentései is ebbe az irányba mutattak. Beszélt arról, hogy szerinte a fiatalabb generációk másképp gondolkodnak, többet hasonlítanak, többet kérdeznek, és másfajta politikai mintákat keresnek. Beszélt arról is, hogy a Fidesz nem kezelte jól Magyar Péter felemelkedését, és hogy a kampányban több hibát is elkövettek.
A korrupcióról szóló mondatai már egy másik vitát nyitnak. Amikor arról beszélt, hogy ő „totálisan letojja a korrupciót”, mert szerinte makulátlan ember nincs, az sokak számára azt üzenhette, hogy a közpénzek sorsa másodlagos kérdés. Pedig sok választó éppen azt érzi a saját életén, hogy amikor a pénz rossz helyre kerül, annak ára van: az egészségügyben, az oktatásban, az utak állapotában, a fizetésekben, a közszolgáltatásokban.
Így az Orbán Viktor elhízásáról szóló rész nem önmagában érdekes, hanem a teljes beszélgetés részeként. Dopeman egyszerre próbált magyarázatot adni a Fidesz vereségére, megvédeni bizonyos jobboldali reflexeket, és közben kimondani néhány olyan kritikát, amelyet ezen az oldalon korábban ritkábban lehetett hallani.
HirdetésAz elhízásról szóló mondat azért ütött nagyot, mert szokatlanul nyers volt. Nem ellenzéki gúnyként hangzott el, hanem egy olyan szereplőtől, aki alapvetően nem kívülről támadta Orbánt, hanem belülről próbálta értelmezni a vereséget.
És éppen ettől lett kellemetlenebb.
Mert amikor az ellenfél beszél Orbán Viktor külsejéről, azt könnyű lesöpörni azzal, hogy rosszindulatú támadás. Amikor viszont egy jobboldalhoz közelebb álló megszólaló mondja ki, hogy a miniszterelnöknek „nem kellett volna így elhízni”, és ezt még szavazatokban is mérhetőnek tartja, az már nem egyszerű ellenzéki beszólás. Az már belső tünet.
Egy tünet arról, hogy a Fidesz veresége után nemcsak a kampányról, nemcsak Magyar Péterről, nemcsak a fiatalokról, hanem magáról Orbán Viktor imázsáról is elkezdődött a beszéd.
Lehet vitatni Dopeman következtetését. Lehet ízléstelennek tartani a megfogalmazást. Lehet azt mondani, hogy egy politikus testalkata nem lehet központi politikai kérdés.
De azt nehéz tagadni, hogy a mondat politikai jelentőségű lett.
Mert egy olyan rendszerben, amely évekig az erő, a kontroll és a vezetői dominancia képére épült, minden olyan jel, amely ezt a képet gyengíti, könnyen szimbólummá válhat.
Dopeman most pontosan ezt mondta ki a maga nyers módján: szerinte Orbán Viktor már nem úgy mutatta a versenyképességet, ahogy egy miniszterelnöktől elvárható lenne.
És hogy ez mennyit számított a választáson?
Dopeman szerint: mérhető.
A választók pedig a jelek szerint sok mindent mértek. Nemcsak a zakót. Nemcsak a hasat. Hanem tizenhat év teljesítményét, hangulatát, ígéreteit, fáradtságát és következményeit is.
