Majdnem meghaltam, amikor a határon szétvertek” – Vujity Tvrtko megrázó vallomása a háború pokláról
Vujity Tvrtko, a Pulitzer-emlékdíjas magyar újságíró, aki számtalan háborús övezetből tudósított már, most ismét megdöbbentő őszinteséggel beszélt múltjáról – és arról, hogyan tanult meg élni a halál árnyékában.
„Legyen boldog mindenki, aki nem látta a mindennapi szenvedést, a háború poklát. Abban a pokolban én meghaltam egyszer, meghaltam százszor... A temetésen meghalt a lelkem. Majd amikor a határon szétvertek, meghaltam majdnem fizikailag is. S mégis életben maradtam.” – írja közösségi oldalán a népszerű riporter.
A bejegyzés nem csupán emlékezés, hanem figyelemfelkeltés is. A boldogságról szól, de nem annak hétköznapi, könnyű formájáról. Tvrtko azt mondja: az igazi örömért, az élet szépségének meglátásáért is erő kell – mégpedig olyan erő, amit csak azok ismernek, akik túléltek valamit, amit más el sem tud képzelni.
A gyűlölet a gyengék fegyvere – az öröm az erőseké
A közösségi oldalán közzétett írásában így fogalmaz:
„A gyűlölet és az erőszak a gyengék fegyvere. Én inkább az örömöt, szépet és boldogságot keresem mindenben. Mert meghaltam egyszer, meghaltam százszor. A háborúban tanultam meg élni, s vele azt is, hogy mekkora az élet igazi értéke.”
Ez a kettősség – a háborús borzalmak tapasztalata és az öröm keresése – hatja át minden sorát. Tvrtko nem tagadja a múlt fájdalmát, sőt, abból épít erőt a jelenhez. Egy ponton azt írja:
„Nem érdekel, ha nem indexelnek előttem, vagy ha valaki hangosan akar kiabálni velem. Nem baj. Tegye. Sosem fogok hasonlóképpen válaszolni, inkább csöndben elmegyek.”
Gyerekként fogadta meg: ha túléli, mindenért hálás lesz
Az újságíró egy másik bejegyzésében arról ír, már gyerekként, a háború közepén megfogadta, hogy ha túléli a borzalmakat, többé semmi sem tudja megingatni belső békéjét:
„Szinte gyerek voltam még, amikor a háború közepén megfogadtam, hogy ha élve kijutok abból a borzalomból, akkor engem semmivel nem lehet majd felidegesíteni. Úgy gondoltam, hogy bármikor meghalhatok, így ami a békében várt rám, az már nekem ajándék lett.”
A Tvrtko a Föld körül című turnéjában is erről mesél
Tvrtko jelenleg a „Tvrtko a Föld körül” című előadás-sorozatát népszerűsíti, ahol a világ legveszélyesebb helyeiről hozott történeteit osztja meg a közönséggel. Bejegyzéseit, amelyek egyre inkább filozofikus, életigenlő hangvételűek, rengetegen követik.
„Elég erős vagyok az örömhöz” – zárja sorait megrendítő őszinteséggel
„Pontosan tudom, hogy kincs az ivóvíz, ajándék az élet, öröm az ölelés. Elég erős vagyok ehhez az örömhöz. S maradok is, örökké...”
Vujity Tvrtko története egyszerre figyelmeztetés és remény. Egy ember, aki meghalt százszor – mégis él, ír, és mosolyt akar adni másoknak.
🕊️ „Nem virradhat meg úgy a hajnal, hogy én ne akarnék boldog lenni… és boldogságot adni másoknak.” – írja. Talán ebben a mondatban ott van minden, amit erről az emberről és az élethez való hozzáállásáról tudni érdemes.
🖤 Nyugodj békében azokért, akik már nem élhetik meg – és élj a nevükben is tovább.
