Nem semmi, amit a Tisza a jövő héten tenni fog, brutális tempóra kell készülni!
Július 6–7-én rendkívüli parlamenti tempó jön
Aki azt hitte, hogy a Tisza-kormány a nyár közepén lassít, az elég nagyot tévedett. A július 6–7-re összehívott rendkívüli parlamenti ülés napirendje alapján nem egyszerű törvényhozási rutin következik, hanem egy sűrű, politikailag nagyon beszédes kétnapos menet.
A Tisza láthatóan nem vár őszig, nem akarja politikai szlogenekkel kitölteni a nyarat, hanem működésben tartja a parlamenti gépezetet. A napirenden olyan ügyek szerepelnek, amelyek külön-külön is komoly súlyt jelentenének, együtt viszont már egyértelmű kormányzati irányt mutatnak.
Állambiztonsági múlt, oktatás, pénzügyi rendszer, MFB, fővárosi hitel, kriptoügyek, közösségi közlekedés és mezőgazdasági kockázatkezelés: ez nem óvatos bemelegítés, hanem valódi politikai tempó.
Ez már nem átmeneti kormányzati ráhangolódás. Ez tempó.
A múlt titkaihoz is hozzányúlnak
Az egyik legfontosabb és legszimbolikusabb pont az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvény módosítása. Ez különösen érzékeny ügy, mert Magyarországon az állambiztonsági múlt, az ügynökakták, a hálózati kapcsolatok és a rendszerváltás után továbbélő befolyási körök kérdése három és fél évtizede mérgezi a közéletet.
Mindig voltak ígéretek, kampánymondatok és félig nyitott ajtók, de az igazi politikai katarzis sokáig elmaradt. Most a Tisza ehhez nyúl hozzá.
Ha ez valóban a múlt feltárásának új szakasza lesz, akkor nemcsak levéltári vagy történészi kérdésről beszélünk, hanem közéleti robbanóanyagról. Az ország ugyanis még mindig nem tudja tisztán, ki honnan jött, ki kivel működött együtt, és ki milyen múltból épített magának rendszerváltás utáni tekintélyt vagy hatalmat.
Ez az ügy önmagában is elég lenne egy erős parlamenti hétre, de a napirend itt még csak elkezdődik.
A pedagógusok ügye és a pénzügyi rendszer is napirendre kerül
A pedagógusok teljesítményértékelésének megújítása szintén fontos pont. Ez nemcsak a tanárokról szól, hanem a szülőkről, a diákokról és az egész oktatási rendszer jövőjéről is. A kérdés az, hogy a teljesítményértékelés valódi szakmai eszköz lesz-e, vagy megmarad politikai-bürokratikus nyomásgyakorlásnak.
Egy normális rendszerben lehet értelme a visszajelzésnek, a szakmai fejlődésnek és a minőségbiztosításnak. De csak akkor, ha a pedagógus nem ellenség, nem statisztikai sor, nem minisztériumi mutató, hanem az oktatás legfontosabb szereplője.
A napirend gazdaságpolitikai része legalább ennyire kemény. A Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítása, valamint a fővárosi önkormányzat csődjének elkerülését szolgáló hitelről szóló korábbi törvény hatályon kívül helyezése már a hatalom pénzügyi idegrendszerét érinti.
HirdetésAz MFB nem egyszerű intézmény. Fejlesztési pénzek, állami gazdaságpolitikai célok, hitelezési konstrukciók, nagyberuházások és stratégiai döntések kapcsolódnak hozzá. Ha a kormány ehhez hozzányúl, az azt jelenti, hogy nemcsak a miniszteri székeket akarja átrendezni, hanem a pénzcsatornákat is.
Budapest pénzügyi helyzete szintén évek óta politikai csatatér. Ha a fővárosi hitelkonstrukciót most újrarendezik, az egyszerre jelenthet pénzügyi racionalizálást és szakítást a korábbi kormány által hátrahagyott kényszerpályákkal.
Ez már nem plakátpolitika. Ez intézményi és pénzügyi átrendezés.
Kripto, közlekedés, agrárkockázatok: nem csak múltbontás, hanem államépítés
A kriptoeszköz-átváltási szolgáltatást érintő rendelkezések hatályon kívül helyezése elsőre rétegtémának tűnhet, de nem az. A pénzügyi innováció, a szabályozás, a szürkepiaci kockázatok és az állami kontroll határa ma már minden modern gazdaságban komoly kérdés. Ha a kormány itt tisztább, életszerűbb szabályozást akar, az új pénzügyi gondolkodás jele lehet.
A közösségi közlekedés versenyképességének és hatékonyságának javítása még nagyobb ügy. Az országos közlekedésszervező és az országos gördülőállomány-kezelő társaság létrehozása száraz címnek hangzik, de a magyar mindennapokban nagyon is húsba vág.
MÁV, Volán, késések, elöregedett járműpark, széteső menetrendek, buszos pótlások, széttöredezett felelősségi körök: ezek nem szakpolitikai apróságok, hanem emberek millióinak napi bosszúságai. Ha a Tisza tényleg szerkezetben gondolkodik, az azt jelenti, hogy nem foltozgatni akar, hanem rendszert építeni.
A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és természeti kockázatok szabályozása pedig a klímaválság magyar arcáról szól. Aszály, jég, vihar, hőhullám, vízhiány: ezek ma már nem ritka kivételek, hanem egyre inkább az új valóság részei. A 20. századi időjárási logikára nem lehet tovább építeni a magyar mezőgazdaságot.
A Fidesz nyilván azt fogja mondani, hogy a Tisza túl gyors, túl kemény, túl sok mindent akar egyszerre. Csakhogy a választók jelentős része éppen azért adott kétharmados felhatalmazást, mert nem lassú díszátalakítást akart.
A Fidesz 16 évig építette a saját rendszerét. Intézményeket, pénzcsatornákat, állami vállalatokat, jogi kiskapukat, lojális hálózatokat és szimbolikus erődöket hagyott maga után. Ezt nem lehet heti egy óvatos sajtóközleménnyel lebontani.
A július 6–7-i rendkívüli ülés ezért nemcsak egy újabb parlamenti napirend. Ez kormányzati irányjelző. A Tisza azt üzeni: a változás nem ünnepi beszéd, hanem napirendi pontok, bizottsági jelentések, zárószavazások, kétharmados döntések és új intézményi keretek sorozata.
Aki eddig azt kérdezte, hogy Magyar Péterék valóban kormányozni akarnak-e, most megkapja a választ. Igen, akarnak. Gyorsan, több fronton egyszerre, és olyan ügyekben is, amelyekhez az előző rendszer vagy nem mert, vagy nem akart érdemben hozzányúlni.
És ha ez a tempó marad, akkor a régi rendszer szereplőinek nagyon gyorsan hozzá kell szokniuk valamihez, amit az elmúlt években már elfelejtettek.
Ahhoz, hogy a parlamentben nem csak beszélnek a változásról, hanem meg is szavazzák.
