A Holdról rengeteg szóbeszéd és pletyka kering, azonban ezen szóbeszédek egy részének van alapja, mi több, bizonyítékok is alátámasztják.
Ilyen az üreges, mesterséges Hold elmélete is, mely szerint a Hold belül sokkal kisebb sűrűséggel rendelkezik, egyenesen üres.
Vagy legalábbis nem kőzetekből áll. Erre utalnak a Hold felszínét csúfító kráterek is. Ugyanis szokatlan módon a kráterek nem elég mélyek.
A Hold pora nem túl erős, a felszín sem elég masszív ahhoz, hogy indokolja, miért keletkeztek ennyire sekély kráterek a felszínen.
Éppen ezért sokan azt sejtik, hogy a Hold felszíne alatt van egy fémréteg, mely felfogta az évmilliók során az aszteroida becsapódásokat, mi több, el is nyelte azokat.
A fémréteg alatt pedig egy irányító központ lapul.
Szintén a mesterséges Hold elméletét erősítik azok a történelmi feljegyzések, melyekből egyértelműen kiderül, hogy ég kísérőnk nem volt mindig jelen a Föld mellet, mióta létezik az ember.
A Holdon továbbá rengeteg megmagyarázhatatlan, gázszivárgásra és fényvillanásra hasonlító jelenséget figyeltek meg. Ezekre szintén nem született épkézláb magyarázat a NASA részéről.
Egy mesterséges lejárat a Hold belsejébe.
Az Apollo-programok során több asztronauta is beszámolt arról, hogy szokatlan tárgyakat láttak a Hold körül, vagy a Holdfelszín közelében.
Ha az elmélet tényleg igaz, akkor könnyen kikövetkeztethető, hogy a Földet látogató repülő csészealjak a Hold belsejéből érkeznek, és oda is térnek vissza.
Talán ezért sem erőltették az újabb Holdraszállásokat az amerikaiak annak idején. Rájöttek, hogy van valami a Holdon, így gyorsan eliszkoltak onnan, és soha többé nem tértek vissza.
Egy katonai hírszerző, Milton Cooper belső forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az Apollo-missziók során többször meglátogatták titokban a Hold túloldalát,
ahol gigantikus csarnokszerű komplexumokat találtak, és hatalmas gödröket, mélybe vezető alagutakat, melyek óriási bányák lehettek.
