Elhunyt Gajdos József musicalszínész, aranysarkantyús néptáncos, koreográfus és rendező
Szomorú hír rázta meg a hazai színházi és táncművészeti világot: 63 éves korában elhunyt Gajdos József, a magyar musical és táncélet meghatározó alakja. A művész halálát a Kazán István Kamaraszínház rendezője, Kriszt László jelentette be egy személyes hangvételű Facebook-posztban.
Gajdos József 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán, Kazán István legendás osztályában. Már fiatalon feltűnt különleges tehetségével: balettkarrierje a híres Jeszenszky Endre balettiskolában kezdődött, ahol már akkor is kiemelkedett társai közül szenvedélyes táncával és fegyelmezett munkájával.
„Józsit még a híres Jeszenszky Endre balettiskolában ismertem meg, aztán együtt dolgoztunk a Béke Orfeum revüműsorában, később ismét együtt szerepeltünk a Fővárosi Operettszínház Ének az esőben című musicaljében” – írta Kriszt László a megemlékezésében.
A szakmában sokan úgy emlékeznek rá, mint a „koreográfusok koreográfusa” – olyan alkotó, aki a mozgást nemcsak értette, hanem mélyen átérezte és formába öntötte. Nevéhez fűződik a Madách Tánckar megalapítása, valamint az Elisabeth című musical emlékezetes koreográfiája. Dolgozott rendezőként és koreográfusként a West Side Story és az Evita több feldolgozásán is – ezekben a munkáiban egyszerre volt precíz mester és szenvedélyes művész.
Kollégái úgy jellemezték, mint aki mindig inspirálta a környezetét. Szakmai pályafutása változatos volt, mint az 1960-as években született generációk többségéé: voltak benne hullámhegyek és hullámvölgyek is. Emberként rendkívül magabiztos és határozott volt, de – saját bevallása szerint – nem mentes a hibáktól. Sokszor két végén égette a gyertyát, de éppen ez a szenvedélyes, életszagú létezés tette őt annyira emberivé és szerethetővé.
„Gyermekeiért rajongott, minden vágya az volt, hogy lássa őket felnőni” – áll a búcsúüzenetben. – „Izzó temperamentuma, hihetetlen energiája és dinamizmusa utolérhetetlen volt. Életének nehéz szakaszait méltósággal viselte, akárcsak az utolsó, betegséggel teli részét.”
Halálával nemcsak egy kivételes színészt, koreográfust és rendezőt veszítettünk el, hanem egy olyan személyiséget is, aki képes volt művészetével embereket felemelni, megérinteni – és olykor tükröt tartani a világ elé.
Nyugodjon békében, Gajdos József. Emléked élni fog a színpadon, a táncban, a mozdulatokban – és mindazok szívében, akiket megérintettél.
