Elhunyt Grunwalsky Ferenc, a magyar film legendás mestere – 82 éves volt
Grunwalsky Ferenc neve összeforrt a magyar filmművészet vizuális megújulásával. A rendező-operatőr, tanár, fotóművész és filmes gondolkodó rövid, súlyos betegség után 82 éves korában hunyt el. A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
A magyar filmművészet egyik utolsó, klasszikus nagyformátumú alakja távozott: Grunwalsky Ferenc életének 82. évében elhunyt. Neve olyan ikonok mellett szerepel, mint Jancsó Miklós és Szomjas György, akikkel évtizedeken át formálta, újrafogalmazta a magyar mozgóképkultúrát.
Egy élet a kamerán túl
- május 16-án született Budapesten. Kezdetben bölcsészkarra járt, majd hamarosan a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakára iratkozott át, ahol 1968-ban szerzett diplomát. A Mafilmnél kezdte pályáját, majd hamar Jancsó Miklós állandó operatőrévé vált. Olyan filmek vizuális világa kötődik nevéhez, mint a „Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten” vagy a „Kelj fel komám, ne aludjál”.
Saját filmjeiben a valóság különös tereit kutatta
Első nagyjátékfilmje, a Vörös rekviem 1975-ben készült, melyet több jelentős alkotás követett, mint az Eszmélés (1985), a Goldberg-variációk (1992) vagy a Visszatérés (1999). Munkái gyakran formabontóak, mégis emberközpontúak voltak, gyakran mozgóképes költeményekként hatottak.
2001-ben és 2002-ben Ladányi Andrea táncművésszel közösen készítette el az Éjféli maratont és a Táncalakot – ez utóbbi elnyerte a Magyar Filmszemle látványdíját.
Együtt alkotott Szomjas Györggyel is
Szomjas György rendező állandó operatőre volt 1981-től – együtt készítették a korszakos jelentőségű Falfúrót, a Roncsfilmet, vagy éppen a Keleti szél című dokumentumfilmet. Kettejük stílusa markáns képi és tartalmi világgá forrt össze.
Forgatókönyvíróként és színészként is letette névjegyét
Grunwalsky több rövidfilm és tévéjáték mellett olyan nagy jelentőségű alkotásokban is közreműködött, mint az Örökbefogadás (1975), amelyért Mészáros Márta elnyerte az Arany Medvét – első magyar és első női rendezőként. Színészként is feltűnt több filmben, köztük a Szevasz, Vera! (1967) és az Idő van (1986) című művekben.
Tanár, intézményépítő, filmes közéleti szereplő
2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumi elnöke volt, és kiemelkedő szerepet játszott a magyar filmtörvény létrehozásában, amely megalapozta a mai támogatási rendszert és az állami mozgóképkultúra-védelmet. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított, nemzedékek gondolkodását formálva.
A képek embere: fotósként is jelentős
1995-ben Danadiák címmel rendeztek kiállítást az Ernst Múzeumban, 1999-ben pedig Test-Tér címmel a Ludwig Múzeumban mutatták be mozgás-fotó-mozgáskép projektjét. A fotózás is sajátos eszköze volt a világ érzékeny, részletgazdag megértésének.
Díjak, elismerések
HirdetésGrunwalsky Ferenc életművét számos díj koronázta:
- Balázs Béla-díj (1989)
- Érdemes művész (1997)
- Kossuth-díj (2004) – a magyar valóság vizuális újrafogalmazásáért, a videotechnika kreatív használatáért
- Magyar Mozgókép Mestere (2010)
- Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (2010)
- Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíj (2022)
- Filmkritikusok életműdíja (2023)
- Ferencváros díszpolgára (2023)
Végig alkotott, ameddig csak tudott
A Magyar Filmművészek Szövetségének közlése szerint bár hosszú ideje betegséggel küzdött, Grunwalsky Ferenc élete utolsó szakaszáig aktívan dolgozott – írt, tanított, alkotott, és jelen volt a filmes szakmai közéletben.
A magyar film öröksége nélküle már más – de amit hátrahagyott, azt nem lehet elfelejteni. Egy korszak zárult le vele, de a képei és gondolatai örökre velünk maradnak.
