Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Hírek
“Európa, neked annyi” – olvasónk kiskunhalasi élményei
Mindenegyben Blog - 2016. augusztus 06. (szombat), 22:51

“Európa, neked annyi” – olvasónk kiskunhalasi élményei

Hirdetés
Hirdetés
2016 aug 06

Kiskunhalas, Tesco, este 6 óra, kb. 30 fok napon. A bejárat melletti padon kb. 8-10 ember ül… Közülük többen tetőtől talpig beöltözve csadorba vagy burkába, vagy minek hívják… Elkendőzött arccal. Jó esetben nők, ezt azonban a 3cm*12cm-es szemrésből nehéz megállapítani.

 

Hirdetés
Büdösek… Szó szerint, 3 méterről megcsap a szag… A fotocellás ajtó bal oldalán egy kb. 13-14 éves lány, nem tudom, hogy hívják a fején lévő valamit, neki már 6cm*12cm jut az arcából a külvilágnak. Hosszú ujjú póló, melegítőnadrág, kendővel rákötözve egy pár hónapos csecsemő. Beljebb érve mindenféle munka elől menekült külföldi emberke…

 

Hirdetés
Tesco, étterem: 6 fő a pultnál. Aranygyűrűk, nyakláncok, aranyozott Samsung okostelefon, euróköteg a kézben. Egy fedetlen lány arabul messengerezik… nem ír, fennhangon hangrögzít, küld, majd hallgatja a választ. Több asztalnál kis csoportok ülnek. Koszosan, büdösen…

 

Rajtunk kívül csak a kiszolgáló személyzet magyar. Egy kamasz elkezd valamit nekem magyarázni arabul, miközben fizetek, a többiek meg méltatlankodó arccal nem értik, hogy én miért nem értem. Közben az egyik asztalnál két 16-18 évesf@szkalap nyíltan stírölgeti a 7 hónapos terhes feleségemet… Leülünk, és jön az elgondolkodtató rész: ketten egy mögöttes asztalnál bámulnak, és megjegyzéseket tesznek, miközben az egyik mély megvetéssel az arcán, összehúzott szemmel bámul, miközben ennék. A szemembe… úgy, ahogyan annak idején a fogvatartott cigó nézegetett smasszer koromban…

 

A gyerekem el akar menni az asztaltól, szaladgálni, ahogy máskor szokott. Most nem engedem… Isten tudja, milyen kórokozókat hordoznak, amiket a mi immunrendszerünk hírből sem ismer. Szívem szerint ütnék… De úgyis én járnám meg… Inkább megyünk. Megszűnt az a biztonságérzetem, ami eddig volt. Európa, neked annyi…

 

forrás: kuruc.info

Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés