Faludy György – Egy költő, aki életében és szerelemben sem ismert határokat
Páratlanul színes szerelmi élete mellett pokoljárását is megírta, Villon verseinek magyarra átültetésével – pontosabban átköltésével – pedig új fejezetet nyitott a műfordítás terén. Faludy György halálának közeledő 20. évfordulója alkalmából sok minden eszébe jut annak, aki közelebbről ismerte őt, vagy akár csak egyszer is személyesen találkozott vele.
Az emlékezet városában
Budapesten ma sem viseli utca vagy tér a nevét, mindössze két emléktábla idézi alakját. Az egyiket a Damjanich utcában helyezték el, ott, ahol a ház állt, amelyben világra jött. A másikat – vörösgránitból faragva – a Margit híd pesti lábánál láthatjuk: annak a háznak a falán, ahol életének utolsó éveit töltötte. A Szent István körút sarkán álló lakás sok titkot őriz: itt élt és alkotott, innen figyelte a Dunát, és itt teremtette meg saját világát szerelmével, titkáraként emlegetett barátjával, Eric Johnsonnal.
Eric, az egykori balett-táncos, aki a legendás Rudolf Nurejev társulatában is fellépett, életét egy súlyos baleset fordította más irányba. A színpadtól elszakadva trappista szerzetesnek állt, de végül a könyvek és a szerelem felé fordult. Faludy Pokolbéli víg napjaim című regényét angolul olvasta, és annyira megragadta, hogy elhatározta: személyesen keresi fel az írót. Amikor megtudta, hogy Faludy éppen Máltán él, odautazott – és az ottani találkozás egy életre szóló kötődést indított el.
Egy kapcsolat, amely több volt barátságnál
Johnson nyelvét, hazáját és korábbi életét feladva költözött a költő mellé, és több mint három évtizeden keresztül mindenben mellette állt. Nem csupán titkára volt, hanem hűséges társa és múzsája is: intézte a mindennapi ügyeket, megtanult magyarul, és biztosította azt a nyugalmat, amelyben Faludy alkothatott. Aki látta őket együtt, földöntúli harmóniáról beszélt.
Faludy maga sem titkolta kettős vonzódását. „Tapasztalataim szerint teljesen mindegy, hogy kit szeretek, fiút vagy lányt, ha igazán szeretek. És én mindig igazán szerettem” – vallotta. Élete során egyaránt voltak nagy szerelmei nőkkel és férfiakkal, de mindegyik kapcsolatát ugyanazzal az intenzitással élte meg.
A recski pokol és a világ vándora
Faludy életvitele sosem volt hétköznapi. Éjszakai emberként alkotott, nappal helyett délután ébredt, és magát gyakran nevezte világcsavargónak. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és a recski munkatáborba zárták, ahol három évet töltött embertelen körülmények között. 1953-ban szabadult, de Magyarország számára ekkorra már túl szűk lett.
Következtek az évtizedek emigrációban: Párizs, London, Firenze, Rabat, Valletta, majd 1967-ben Toronto lett az otthona. Egyetemi előadóként Amerikát is bejárta, és mindeközben újra és újra megújította önmagát: egyszer dervisnek, máskor reneszánsz trubadúrnak vagy épp középkori hippinek nevezte magát.
Eric árnyékában és Fanni fényében
A sorsa mindig a nők kezében volt – vallotta utólag. „Engem mindig a nők irányítottak” – mondta egy interjúban. De élete egyik legnagyobb törése éppen akkor következett be, amikor már évtizedek óta Eric mellett élt. A kilencvenes éveiben járó költőt ugyanis elvarázsolta egy fiatal lány: Kovács Fanni.
Fanni több mint hatvan évvel volt fiatalabb nála, mégis úgy érkezett az idős költő életébe, mint egy vihar. „Nem marad velem se baj, se gond, se félelem, se bánat, csak a szerelem” – írta neki Faludy, aki 2002-ben feleségül is vette őt. Az idős mester és a fiatal lány kapcsolatát sokan vitatták, de Faludy számára mindez mellékes volt. Ő a szerelemben soha nem ismert határokat, és érzéseit nyíltan, szenvedélyesen vállalta.
Tragikus következmények
Fanni megjelenését Johnson nem tudta elviselni. Mély fájdalmában elhagyta Magyarországot, és Tibetig utazott. Ott szembesült a halálos kórral: rákot diagnosztizáltak nála. Bánatában és reménytelenségében önkezével vetett véget életének. Az ő története szomorú ellenpontja lett a költő új szerelmének.
Faludy sem élvezhette sokáig új házasságát. 2006-ban, 96 éves korában szép csendben távozott. Fannira hagyta könyveit, tárgyait, és mindazt a szellemi örökséget, amelyet életében felhalmozott.
Az örökség és a hallgatás
Faludy könyvgyűjteménye ma a Széchényi Könyvtárban található, tárgyi emlékei pedig özvegyénél maradtak. Fanni azonban a költő halála után visszavonult: postafiókja megtelt, telefonszámai megszűntek, mintha elzárkózott volna a világtól. Időről időre felröppen a hír, hogy kiállítást szeretne rendezni a költő tárgyaiból, vagy hogy kiadatlan verseket jelentetne meg, de mindeddig ez nem történt meg.
Egy élet, amely túlmutat önmagán
Faludy György alakja máig különleges helyet foglal el a magyar irodalomban. Ő volt az, aki Villon verseit nemcsak lefordította, hanem új életre is keltette, aki megjárta a recski poklot, majd világpolgárként élt, aki egyszerre tudott lázadó és szelíd, szenvedélyes és filozofikus lenni.
Halálának 20. évfordulóján nem csupán a költőt idézzük fel, hanem az embert is: a világcsavargót, a szerelmest, a barátot és a trubadúrt. Az ő története azt bizonyítja, hogy az élet és a szerelem határai mindig ott húzódnak, ahol mi magunk megvonjuk őket – ő pedig soha nem húzott határt.
