Kőnigh Péter – a magyar underground egyik utolsó ikonja távozott
június 27-én, életének 61. évében, hosszú betegség után elhunyt Kőnigh Péter zenész, a nyolcvanas évek budapesti alternatív színterének egyik legismertebb alakja. A hírt a művész egykori pályatársa, Bárdos-Deák Ágnes osztotta meg a közösségi médiában: „Tegnap este elveszítettük Kőnigh Petit is. Hű társa, Hexe volt vele betegsége idején.” – írta megható posztjában, amelyet az Index szúrt ki.
Kőnigh Péter neve összeforrt a hazai underground kultúra legintenzívebb, legkísérletezőbb időszakával. Zenéje egyszerre volt lázadó és érzékeny, provokatív és művészi. A punk és az alternatív stílus határain mozgó alkotásaival kitörölhetetlen nyomot hagyott a korszak zenei palettáján. Olyan formációkban zenélt, mint a Kőnigh és Cirkusza, a Ciklámen vagy a Baby Line – ezek a zenekarok sokszor váltottak nevet és felállást, de mindig megőrizték azt a különleges, semmivel össze nem téveszthető hangzást, amely Kőnigh védjegyévé vált.
1983-ban a „Ki mit tud?” című országos televíziós tehetségkutatóban lépett fel egyszemélyes produkciójával – ez abban az időben hatalmas elismerést jelentett, és sokak számára ekkor vált igazán ismertté. Az országos figyelmet végül az Indián dal hozta el számára, amely bekerült Timár Péter 1987-es Moziklip című filmjébe. Ez a dal és a filmben való szereplése nemcsak zenei pályafutásának csúcspontja lett, hanem a magyar alternatív kultúra egy egész korszakának meghatározó darabja is.
A közösségi médiában sokan emlékeznek rá nemcsak mint zenészre, hanem mint egyfajta kulturális ikonra, aki nem akart megfelelni a trendeknek, mégis hatott rájuk. Zenéjével, szövegeivel és személyiségével sokakra volt ösztönző hatással – különösen azok számára, akik a hivatalos művészeti és zenei élet peremén keresték saját hangjukat.
Barátai, tisztelői és a művészvilág képviselői egyként gyászolnak. Kőnigh Pétert az utolsó hónapjaiban is szeretettel vették körül: betegsége alatt hű társa, Hexe állt mellette, aki végigkísérte élete utolsó, csendesebb szakaszán is. Bár fizikailag már nincs közöttünk, munkássága tovább él a dalaiban, a filmekben, az emlékekben és azokban a fiatal zenészekben, akiket megihletett.
Kőnigh Péter halálával nemcsak egy zenészt, hanem egy korszak szellemét is elveszítettük. Egy olyan embert, aki mert más lenni, és aki mindig önmagát adta – zeneileg, emberileg, minden értelemben. Távozása pótolhatatlan veszteség a hazai kultúra és zenei élet számára.
🕯 Nyugodj békében, Kőnigh Péter. Az underground fényét mostantól egy csillag őrzi az égen.
